A 30 napos április eleinte a római év második hónapja volt. A Julius Caesar által bevezetett Julianus-naptárban lett a negyedik. Ezt a hónapot a rómaiak a szerelem és szépség istennőjének, Vénusznak szentelték. Ő Mars isten kedvese volt, mellékneveként „április”-t említik.

Más források a latin aperise (kinyitni) igéhez kötik, hiszen ilyenkor nyílik a természet.
Sokáig tart a tél-tavasz küzdelme, ezért olyan szeszélyes bolondos ez a hónap. A székely naptár Szelek havának nevezi, a régi magyar naptár szerint ez a Tavaszhó, Kikelet hava. Kedves esemény, hogy a hónap végéig minden költöző madarunk hazatér és megkeresi fészkét. Szent György havában a Nap a Bika jegyébe lép. Április születési köve az ártatlanságot, a fényt jelképező gyémánt és kvarc.