Közel 25 millió évet repülhettünk vissza az időben, amikor március 21-én ellátogattunk a „magyarországi Pompeji”-be.

Nógrád megye északi szögletében, az Ipoly-folyó közelében bújik meg ugyanis földtani örökségünk gyöngyszeme, az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület. Ott őrzik hazánk több egyedülállóan fontos, a földtörténet miocén korából származó ősmaradvány-leletét: kovásodott fatörzseket, orrszarvú-lábnyomokat, cápafogakat. A leletek különlegességét fennmaradásuk módja adja, hiszen nem mindennapos jelenség, hogy egy hatalmas vulkánkitörés finom hamuja betemet egy  területet és ezzel mindent konzervál az adott korból. Az ókori történelemből talán ismerős a Vezúv és Pompei városának „esete”. Hasonló játszódott észak-magyarországon is, csak néhány millió évvel korábban.
Köszönjük ezúton is a Vásárhelyi Pál Alapítványnak, hogy terepgyakorlatunkat támogatta, nélkülük nem jöhetett volna létre ez a különleges szombati időutazás!