Iskolánk egyik szép hagyománya az immár minden év tavaszán megrendezett írásbeli háziverseny a nálunk oktatott két idegen nyelvből: angolból és németből. Sok diákunk nagyon várja, engem is már az ősszel/télen többen kérdeztek, lesz-e az idén is.

A válaszom habozás nélkül lehetett igen, sőt már az eredményhirdetés időpontját is nagy valószínűséggel megmondhattam. Az ugyanis – szintén hagyományosan – egy napra szokott esni a Vásárhelyi-napok csúcspontját jelentő diákigazgató-választással, már ez is jelzi, hogy rangos esemény!

Ebben az évben az írásbeli munkák elkészítésére március első napjait jelöltük ki (előzetesen felmérve, hogy melyik évfolyamnak melyik nap a legalkalmasabb), az eredményhirdetés pedig közvetlenül a kulcsátadás után, március 23-án zajlott le.

Nagy örömünkre a teljesen önkéntes megmérettetésre ez alkalommal is sokan jelentkeztek, és szinte kivétel nélkül meg is írták a dolgozatokat – mindösszesen 111 fő. Legtöbben a 9.-es angolosok (26) és 12.-es németesek (20) éltek a lehetőséggel, ami – a létszámarányokat figyelembe véve – azt jelenti, hogy a végzős németesek bizonyultak a leglelkesebbnek. Mivel kevesebb versenytárs esetén könnyebb előrébb végezni, a versenyzők létszámát figyelembe vettük az egyes csoportokban a díjazásnál.

Bizonyára szolgálja a verseny népszerűségét az is, hogy a tanulók dolgozatára sohasem nevet, csak egy számot kell írni, és csak azokat a diákokat „azonosítjuk be”, akik igazán dicséretesen teljesítenek. (De a saját eredményét természetesen mindenki megtudhatja, dolgozatát megtekintheti.)

Az alsóbb évfolyamosok feladatai között idén is több volt játékos, szórakoztató jellegű (pl. találós kérdés, keresztrejtvény), a 12.-eseknek azonban – saját érdekükben, felkészülésüket segítendő – „kőkemény”, érettségi szintű feladatlappal kellett megbirkózniuk mindkét nyelvből.

Végül a következő eredmények születtek:

Angol

9. évfolyam

Német

9. évfolyam

Ezúton gratulálok minden helyezettnek összes kollégám nevében, további sikereket kívánunk!

És akiknek most nem igazán „jött össze”? Arra kérjük őket, semmiképp sem menjen el a kedvük a nyelvtanulástól, ellenkezőleg: majd jövőre megmutatják! És különben is, hadd vegyem kölcsön Lomb Kató örökbecsű szavait (Így tanulok nyelveket… – 1. kiadás  Gondolat, Bp.,1970):

 "Azért tanuljunk nyelveket, mert a nyelv az egyetlen, amit rosszul is érdemes tudni. Ha valaki csak kicsit tud hegedülni, hamar be fogja látni, hogy a környezetének szerzett kínos percek nem állnak arányban azzal az esetleges örömmel, amelyet a kontár játék neki magának  szerez. Az orvostudományban „kicsit jártas” ember sokra nem viszi, és ha tudását értékesíteni akarja, még be is csukják, mint kuruzslót. Egyedül a nyelvekben jelent értéket már a laikusság is. Hibákkal teli mondatok is építhetik a jóakarat hídját ember és ember között."

A képek egy része még a versenydolgozatok írásakor, a másik az eredményhirdetésen készült. Köszönet értük Somogyi Zsoltnak, aki – rengeteg egyéb teendője mellett – sok éve magas szinten dokumentálja intézményünk minden fontos eseményét.