BÉKÉSCSABAI SZC
VÁSÁRHELYI PÁL
SZAKGIMNÁZIUMA
ÉS KOLLÉGIUMA

Daydreamers, avagy merj nagyot álmodni!

1Helyszín: Valahol Európában. Idő: Most. Adott két harmincas srác. Az egyik vándorol épp, a másik megérkezett. Az egyik keresgél, a másik már megtalálta. Két idegen. Mi a kapocs kettőjük között? Miért találkoznak épp itt, épp most? Mit tud adni egymásnak ez a két ember? Ha az egyik enni kér, a másik ad? Ha az egyik nem találja a szavakat, a másik adja a szájába? Mi a közös bennük? Otthont keresnek és szabadságot. Hol az otthon, mi a szabadság? A "Te" szerint pénz kell, jó lét, és bor. Az Én mást akar, többet. Hogyan érnek össze az álmok? Ki a kivándorló és ki a bevándorló? Hogyan kell élni, milyen nyelven kell beszélni itt és most, Európa közepén ahhoz, hogy biztonságban, szabadságban élni tudj?

Ezeket a kérdéseket feszegeti a Bodor Géza és Gerner Csaba által írt és színpadra állított, két nyelven is bemutatható, sírós-nevetős egyfelvonásos. Az eredeti darab angol nyelven készült, magyar fordítása most zajlik. A díszlet minimális, egyetlen pad, egy bőrönd, no meg amit a fantáziád ezek köré elképzel. A darab érvényességét az erősíti még inkább, hogy tartalma érinti napjaink Európájának legellentmondásosabb és legégetőbb kérdését: a menekült és bevándorlás ügyét. A darab kérdéseket vet fel, amelyre mindenkinek magának kell megadnia a végső választ: ki vagyok Én és ki vagy Te? Vándor vagy befogadó?

Néhány vállalkozó szellemű Vízműs diák, jómagam és Endrődi Mónika tanárnő március 10.-én este az Ibsen Stúdiószínház előtt gyülekeztünk és vártuk, hogy megkezdődjön az előadás. Bár a darab két nyelven is bemutatható, mi természetesen az eredeti, angol nyelvű előadás miatt „színházaztunk” aznap este. Az előadás előtt beugrottam a közeli szupermarketbe és gondoltam, meglepem a diákjaimat egy kis előadás előtti csemegével, ha már voltak annyira bátrak, hogy szíves kérésemre megtekintenek egy angol nyelvű darabot. Aki jól ismer, tudja, hogy ez a csemege csakis túró rudi lehet. Ekkor még egyikőnk sem sejtette, hogy az este poénja, épp a túró rudi lesz. Ez a finomság ugyanis „belekerült” a színdarabba. Az egyik színész egy történetet kezdett egy férfiról, aki Amerikában túró rudi gyárat akart alapítani. A diákjaim egyszerre, mint ha összebeszéltek volna, rám tekintettek, és félhangosan elnevettük magunkat. Rajtunk kívül senki sem értette, hogy mi miért nevetünk, de az a poén a mienk volt, és ez így volt jó J

Az előadás után megkérdeztem a véleményüket a darabról és az eddigi angol nyelvű filmes vagy színházas élményeikről.

Horváth Csaba 11.D

„Angol órán hallottam erről a lehetőségről. Ez volt az első alkalom, hogy angol nyelvű színházi darabot láttam és nagyon élveztem. Felettébb szórakoztató volt. Egy-két mondat volt csupán, amit nem értettem teljesen, de a szövegkörnyezetből ki lehetett találni, hogy mi hangozhatott el. Az egész előadás nagyszerű volt, nehéz lenne kiemelni egy valamit, de talán az volt a legjobb, amikor az ételekről kezdtek beszélni. Van egy sorozat, amit eredeti nyelven, magyar felirattal szoktam nézni, hogy így is gyakoroljam a nyelvet.”

Illés Gyula 11.D

„Én is angol órán, a tanárnőtől hallottam a színdarabról. Nagyon tetszett, abszolút érthető és követhető volt az előadás. De ami ezen kívül jó volt még az estében, az az előadás előtt elfogyasztott túró rudi volt. Hétköznap a tanulás, hétvégén a játékvezetés miatt kevés szabadidőm van, így ritkán filmezek. Amikor van rá időm, akkor viszont gyakran feliratos filmeket nézek.”

Szilágyi Krisztina 12.B

„Az iskolában hallottam erről a lehetőségről. Eddig még nem láttam, most először néztem angol nyelvű darabot. Nagyon tetszett a téma, az előadásmód és az is, hogy angol nyelvű volt. Az eddigi színházhoz kapcsolódó élményeim sokszereplős darabokhoz kötnek. Általános iskolában és itt a középiskolában is voltam már párszor a Jókai színházban, viszont így, kevés szereplővel és kevés díszlettel még jobban tudtam koncentrálni a mondanivalóra, a darab üzenetére. Nagyon remélem, hogy lesz még alkalmam részt venni ilyen előadásokon!”

Erdősi Bernadett 12.B

„A kollégiumban, az egyik nevelőtanártól hallottam a darabról. Még nem láttam, ez volt az első alkalom, hogy angol nyelvű darabot néztem meg. Ha filmet vagy sorozatot nézek, akkor azt szinte csak angol nyelven, felirattal vagy néha felirat nélkül teszem. A színdarab fantasztikus volt, nagyon élveztem és talán még egy órán keresztül tudtam volna nézni. Úgy gondolom, nem volt nagyon bonyolult a nyelvezete, viszonylag könnyen meg lehetett érteni a szöveget és a történéseket. A téma kiválasztása tetszett a legjobban. Egy külső szemlélőnek, aki csak hall a darabról, kicsit sablonosnak tűnne, hiszen egy férfiról és az ő lelkiismeretéről van szó, de egy egészen modern felfogású darabot tudtak ebből az ötletből készíteni. Ezen kívül az is nagyon tetszett, hogy csupán egy pad segítségével az összes jelenetet, élethelyzetet életre tudták hívni és hitelesen elő tudták adni. A jövőben is szeretnék eljutni ilyen előadásokra, mert miközben elmegyek szórakozni, észre sem veszem, hogy tanulok is.”

Remélem legközelebb már több bátor, az angol nyelvért rajongó diákkal mehetünk színházba. És túró rudit enni. Mert jövőre is megyünk. Készüljetek! 

2

 

Copyright © 2013. All Rights Reserved.