BÉKÉSCSABAI SZC
VÁSÁRHELYI PÁL
TECHNIKUM
ÉS KOLLÉGIUM

Egy valóra vált álom

1Kisgyermek korom óta a futball szerelmese vagyok. A mai napig űzöm a sportágat, nem bírok, illetve nem is akarok megszabadulni tőle. Imádom az aranycsapatot, Puskás hírét vinni külföldön, nézni a csodálatos góljait. Nagyapám, Laczó Pál mesélt sokat róla, sőt ő még személyesen is találkozhatott a legendával.



1986 óta a magyar válogatott nem volt kint hivatalos világversenyen, ez a magyar futball sötét középkora számomra. Mindig is arra vágytam, hogy ha egyszer kijutunk az Európa-bajnokságra, vagy világbajnokságra, akkor megnézhessem a fiúkat, és címeres mezben teljes vállszélességgel a válogatottnak szurkolhassak.

Várnom kellett rá harminc évet, de ez teljesült. A barátaimmal megbeszéltük, hogy kimegyünk egy meccsre. Sikerült jegyet kapnunk Marseille-be az Izland-Magyarország mérkőzésre, és nagyon boldogok voltunk ettől. A munkahelyemen nem röpködtek az örömtől, de - némi morgás után - megadták az engedélyt.

Az első napot Párizsban töltöttük egy kis terepszemlével. Megnéztük a nevezetességeket, rengeteget sétáltunk, tömegközlekedtünk ebben a megapoliszban.

A második napon a franciák valóban gyors TGV vonatával mentünk le 800 kilométert Marseille-be alig három óra alatt. Több mint 20 ezer magyar volt a városban, olyan volt mintha Budapesten lennék, annyi különbséggel, hogy mindenkin magyar válogatott mez volt. A mérkőzés 1-1-re végződött, a magyar gólnál felrobbant a stadion. Az emberek tomboltak többször, szinte mozgott az épület alattunk.

Egy életre szóló élmény volt, amíg élek sosem fogom elfelejteni. Szavakba nem tudom önteni, mekkora örömet okozott nekem, hogy ott lehettem.
23456

 

Copyright © 2013. All Rights Reserved.