BÉKÉSCSABAI SZC
VÁSÁRHELYI PÁL
SZAKGIMNÁZIUMA
ÉS KOLLÉGIUMA

Geológus terepgyakorlat a Novohrad-Nógrád Geoparkban

1„A geológiát nem lehet az iskolapadban megtanulni, hanem ki kell menni terepre és majd ott!”. Ez a mondat sűrűn elhangzott az idei tanévben is a leendő geológiai technikusok szakmai óráin. A gyakorta emlegetett mondat a május 20-ai hétvégén értelmet nyert, hisz ekkor kelt útra az utolsó végzős technikusi évfolyam, hogy egy terepgyakorlat keretében bejárja a Novohrad-Nógrád Geopark látványos és szakmailag is tanulságos földtudományi értékeit.

A végzős technikus évfolyam 14 tanonca közül 10 részt tudott venni a szakmai kiránduláson, amely mindenképp dicséretesnek mondható. Ők voltak: Balkus Bence, Csiki Dorina, Duka Bence, Fábián Attila, Fekete Balázs, Képiró Richárd, Kovács Péter, Plentri Vivien, Tóth Gergő és Urbán Lucián. Az oktatói gárda részéről Szenti Alexandra és jómagam vettünk részt a terepgyakorlaton, kiegészülve Erdős Dániel térképező geológussal.

A szombat reggeli békéscsabai indulás után a három személyautóval gyorsan „felfalva” az előttünk álló kilométereket, délelőtt 10 óra magasságában már a Nógrád megyei kis zsákfaluban, Béren húztuk bakancsainkat. Az első megálló a településtől nyugatra fekvő Nagy-hegy volt, amelyet egy kellemes sétával értünk el. Itt olyan földtani látnivalót tekintettünk meg, amely hazánkban, sőt a világon is egyedülálló! Egy ma már nem működő kis kőfejtő (volt Holczer-féle bánya) olyan oszlopos elválású és ívesen hajlott andezit-testet tár fel, amely egy 15 millió évvel ezelőtti magma-benyomulás lassú kihűlésével jött létre. A Nagy-hegy kőzetanyaga a jégkorszakok hideg periódusaiban erősen aprózódott, amelyet egy hatalmas kőtenger bizonyít a hegy északi oldalában. Az „andezit-csúszda” feletti kilátópontról megszemlélve a tájat és visszasétálva járműveinkhez, hamarosan már Sámsonházán találtuk magunkat. A Vár-hegy déli oldalában található egykori kis kőfejtő ma már védett és egy rétegvulkáni szerkezetet tár fel. A középiskolai földrajzórákon a Fujit vagy az Etnát emlegetjük rétegvulkánként, de nekünk is voltak ám ilyenek, csak ma már nem működnek! A sámsonházi kőfejtő nyitott könyvként tárja fel a kb. 15 millió évvel ezelőtti (középső-miocén földtörténeti kor) vulkáni működés különféle vastagságú, anyagú (láva és robbanásos eredetű vulkáni törmelék) és színű rétegeit.

Sámsonháza után Kazár község felé vettük az irányt, ahol a település felett található, riolittufából álló eróziós felszínhez („bad land”) sétáltunk fel. Kb. 20 millió évvel ezelőtt hatalmas vulkánok ontották magukból a hamut és a törmeléket errefelé, irtózatos robbanások formájában. Az így keletkezett és kőzetté vált riolittufa elég laza ahhoz, hogy a növényzet nélküli domboldalakon a lefolyó csapadékvizek felárkolják, „holdbéli” tájhoz hasonlóvá változtassák azokat. A kazári túra után a szombati utolsó megállónk Kishartyán falucska mellett volt, ahol egy látványos homokkőfalat néztünk meg (Kőlyuk-oldal). Az egykoron cápáktól hemzsegő sekélytengerben lerakódott homokkőben a régmúlt emberei barlangokat vájtak, ahol elbújhattak az ellenségeik elől. Az egykori bújó- és remete-lakokhoz lépcsősoron lehet feljutni, ahonnan szép kilátás nyílik az alatta fekvő völgyre és a környékbeli dombokra is. A mozgalmas terepi napot Somoskőújfaluban fejeztük be, ahol a szállásunkon (Somosi Fogadó) elfogyasztott finom vacsora után kötetlen beszélgetésekre is sor kerülhetett.

Vasárnap reggel a rántotta elfogyasztása után ismét útra keltünk az előző napokhoz hasonló, már-már nyárias melegben, hogy a Salgótarján környéki földtani értékeket tovább kutassuk. Egy rövid megállót tettünk a Pintértelep szélén meredező hatalmas erőművi salakhegyeknél, majd a Szilvás-kő felé vettük az irányt. A hegy anyaga bazalt, amely egy 2-3 millió évvel ezelőtti vulkáni működés során jött létre. A bazalt egy mélyebben fekvő széntelepre ömlött ki, amelyet viszont a 20. században kibányásztak a hegy alól. Ennek az lett az eredménye, hogy a bányavágatok beomlása miatt a hegy gyakorlatilag „szétnyílt”, s az így létrejött hatalmas hasadékok ma a hegy tetején kereshetők fel. De nem csak a szenet, hanem a bazaltot is bányászták, amely hatására feltárultak azok a szép oszlopos elválású bazaltok, amelyet a Szilvás-kőt „bejáró” tanösvény is felfűz. A több mint két órás túra után a szakmai terepgyakorlatot Salgótarjánban, a Bányamúzeumban fejeztük be, ahol bányászsisakot öltve az egykori József-lejtősaknában tettünk egy rövid sétát.

Úgy gondolom, hogy egy rendkívül tanulságos és jól sikerült terepgyakorlaton vagyunk túl, amely szintén megerősít minket abban, hogy a geológiát nem lehet az iskolapadban megtanulni, hanem ki kell menni terepre. Ha a hegy nem megy a geológushoz (már pedig nem fog!), akkor a geológus megy a hegyhez és elkezdi kalapálni, hátha van benne valami érdekes…és általában van…!

2345

678

Copyright © 2013. All Rights Reserved.