BÉKÉSCSABAI SZC
VÁSÁRHELYI PÁL
TECHNIKUM
ÉS KOLLÉGIUM

Képes úti beszámoló: Edinburgh, Skócia

00Régi vágyam teljesült, amikor március végén – április elején majd’ egy hetet tölthettem el Skócia lenyűgöző szépségű, kb. 500.000 lakosú történelmi fővárosában, Edinburgh-ban. Nem lehetetlen senki számára ma már egy ilyen út, ha körültekintően és időben vesz jegyet a közvetlen, Budapestről induló járatok egyikére, hiszen így nagyon olcsó retúr repülőjegyhez juthat. Angolul beszélni viszont nem hátrány (Skóciában sem)! Számomra nosztalgikus is volt újra skót akcentust hallani, mivel sok éve együtt dolgoztam, össze is barátkoztam skót (akkori) fiatalokkal, akik angol nyelvet tanítottak hazánkban. Eredetileg több más látványosságot is szerettem volna megnézni az országban, legalább azokat, amelyek az alig több, mint 40 kilométerre fekvő Glasgow-ban, a legnagyobb népességű skót városban találhatók…

 

 

 A tavaszi szünet szabta szűk időkeret és a szinte végtelen számú helyi nevezetesség miatt (melyek közül még így is kimaradt például a világhírű Botanikus Kert, az Állatkert és a Royal Yacht Britannia) azonban végül mindössze 2 alkalommal, akkor is csak néhány kilométerrel jutottam túl a város közigazgatási határán. Először, mikor ellátogathattam Skócia Nemzeti Akváriumába (Deep Sea World, North Queesferry).

Deep Sea World, North QueesferryDeep Sea World, North QueesferryDeep Sea World, North QueesferryDeep Sea World, North Queesferry

 Oda vonattal utaztam, a Forth folyó torkolatvidékét átszelő Forth Bridge vasúti hídon át, amely szerepel az UNESCO világörökségi listáján (csak egy részét tudtam fotózni, North Queensferry-be átérve), illetve készítettem fotót még a vonatból a vasúti híddal párhuzamosan futó 2 közúti hídról is). Másodszor, mikor – utolsó este – vacsoravendég voltam a The Bombay Lounge nevű indiai étteremben, Dalkeith-ben.

Forth Bridge vasúti hídA vasúti híddal párhuzamosan futó 2 közúti hídThe Bombay Lounge nevű indiai étterem, Dalkeith-ben

A legtöbb látnivaló azért mégiscsak Edinburgh-ban található, amelyet Észak Athénjának is szokás nevezni. A „7 dombra épült” városnak (nagy szintbeli különbségek vannak akár 2 szomszédos utca között is), turisztikai szempontból 2 fő része van, az Óváros és az Újváros, melyek együttesen UNESCO világörökségi helyszínek. Egyik városrészből a másikba jobbára csak felüljárókon, „bridge-eken” lehet átjutni, és köztük fekszik a teljesen lefedett központi vasúti pályaudvar, a Waverly.

Nagy szintbeli különbségek vannak akár 2 szomszédos utca között isTeljesen lefedett központi vasúti pályaudvar, a Waverly

Az Újváros „csilli-villi” főutcája, és egyben az egész város legfontosabb bevásárló utcája a Princes Street.

Princes StreetPrinces StreetPrinces Street

Már ilyenkor, kora tavasszal is ellepik a turisták. Ha a nyugati végén kezdjük sétánkat, jobb kézre esik a(z előbb West, majd East) Princes Street Gardens, Edinburgh talán legszebb parkja, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a Várra, az Óvárosra  – és ahol egy mókust is sikerült lencsevégre kapnom – a nagyváros közepén!

Princes Street GardensPrinces Street GardensPrinces Street GardensPrinces Street Gardens

Wojtek, a „katonamedve” emlékműveEbben a parkban található Wojtek, a „katonamedve” emlékműve is. Őt a II. világháború idején lengyel katonák vásárolták meg Iránban, még bocs korában, és magukkal vitték a háború közel-keleti és olasz harctereire. Aktívan részt vett a háborúban, főképpen nehéz (lőszeres) ládákat és egyéb felszerelést cipelt. Megszerette a sört és a cigarettát – akár társai. Még rangot is kapott: közlegény, később pedig tizedes/káplár lett. Csapatával együtt a háború végén Skóciában állomásoztatták, végül, haláláig, az Edinburgh-i Állatkertben volt nagy kedvenc. Szobra a lengyel-skót/brit barátság szimbóluma.

Tovább haladva a Princes Streeten, sok egyéb gyönyörű épület között, szintén jobboldalt találjuk a Royal Scottish Academy (Királyi Skót Akadémia) épületét. Mögötte helyezkedik el a National Gallery of Scotland (Skócia Nemzeti Képtára), ahol – az elnevezésnek némileg ellentmondóan – nemcsak skót vagy más brit művészek, hanem például Leonardo da Vinci, Tiziano, Botticelli, El Greco, Degas, Gauguin, Rembrandt és még nagyon sok más, híres külföldi festő alkotásai csodálhatók meg. (20-23. képek)

Royal Scottish Academy (Királyi Skót Akadémia) épületeRoyal Scottish Academy (Királyi Skót Akadémia) épületeNational Gallery of Scotland (Skócia Nemzeti Képtára)National Gallery of Scotland (Skócia Nemzeti Képtára)National Gallery of Scotland (Skócia Nemzeti Képtára)

Visszatérve a Princes Streetre, és még tovább sétálva kelet felé, a város egyik legismertebb jelképéhez érünk, ami az egész világon a legmagasabb emlékmű, melyet valaha is írónak emeltek (61.11 m.): ez a Scott Monument. Sir Walter Scott történelmi regényei, pl. az Ivanhoe, Quentin Durward, Waverly (amiről/akiről a város korábban említett, központi vasútállomását is elnevezték) Rob Roy, Puritánok utódai, Midlothian szíve) az egész világon mindmáig rendkívül népszerűek. A lenyűgöző, torony alakú építményt regényalakjainak szobrai díszítik.

Scott MonumentScott Monument

A Princes Street végén, baloldalt, már messziről felsejlik a skót történelem egyik legfőbb, kultikus emlékhelye/szentélye, a Calton Hill. Itt található – többek között – a nagy matematikus és (erkölcs)filozófus professzor, Dugald Stewart emlékműve. Aztán a Nelson emlékmű, amely az 1805-ben az egyesült francia-spanyol hajóhadat Trafalgarnál legyőző Lord (Horatio) Nelson admirálisnak állít emléket. (Bár az admirális a győztes csatában halálos sebesülést kapott, a győzelem visszavetette Napóleon terjeszkedését, és megalapozta Nagy-Britannia uralmát a világtengereken). Az emlékmű tengeri látcsövet formáz. És itt látható Skócia Nemzeti Emlékműve is, amely – „Észak Athénjában” vagyunk – lényegét tekintve egy díszes, ókori görög épületeket idéző oszlopsor. Elsődlegesen a napóleoni háborúkban életüket vesztett skót katonák és tengerészek tiszteletére emelték. Pompás kilátás nyílik innen le a városra, és a szomszédos Arthur’s Seat nevű másik dombra, amely bizonyos szögből nézve leginkább fekvő oroszlánra emlékeztet.

Calton HillDugald Stewart emlékműveNelson emlékmű Skócia Nemzeti EmlékműveArthur’s Seat nevű domb

Az óváros főutcája a Royal Mile, azaz Királyi Mérföld. Körülbelül tényleg egy mérföld (de persze skót, azaz kb. 1800 méter) a hossza, valójában több, összefüggő utca „adja ki”, és nagyjából párhuzamos a Princes Streettel, délről. A Palace of Holyroodhouse-t köti össze a Várral. Ha tehát keletről nyugati irányban indulunk el rajta, kezdőpontunk a Palace of Holyroodhouse díszes palotája kell legyen, ami a Brit Királynő skóciai, edinburgh-i rezidenciája. (Az itt készült saját képek sajnos véletlenül törlődtek a telefonomról, de az interneten…)

Óváros főutcája a Royal Mile, azaz Királyi MérföldÓváros főutcája a Royal Mile, azaz Királyi MérföldÓváros főutcája a Royal Mile, azaz Királyi Mérföld

Elindulva az utca másik végén lévő Vár irányába, egy pub hívogató táblájára lettem figyelmes, rajta egy meggyőző bölcsességgel, mely – avatatlan fordításomban – így hangzik: „A tanulás fontos, de a sör (még) fontosabb!”. Tovább haladva, bal kéz felől található a Museum of Childhood, azaz a Gyermekkor Múzeuma. Elsősorban az 50-es, 60-as és 70-es, sok esetben még korábbi évek hangulatát idézik az itt található játékok, eszközök, nosztalgiára késztetve a mai idősebb korosztályt. Igen, nem volt még internet és mobiltelefon, mégis milyen boldogan játszottunk ezekkel a ma nagyon egyszerűnek, néha primitívnek tűnő tárgyakkal – már, ha tellett rájuk. De ha nem tudták a szülők megvenni, készítettünk saját magunk…

„A tanulás fontos, de a sör (még) fontosabb!”Museum of Childhood, azaz a Gyermekkor MúzeumaMuseum of Childhood, azaz a Gyermekkor MúzeumaMuseum of Childhood, azaz a Gyermekkor Múzeuma

A Royal Mile-nak már a Várhoz közel eső részén található a Skót Egyház legfontosabb Edinburgh-i intézménye, a St Giles Cathedral (Szent Egyed Székesegyház), a „Presbiterianizmus Anyatemploma”. Mind méreteivel, mind szépségével elvarázsolja az embert. Mellette látható a Mercat Cross (Piaci Kereszt), tetején a Királyi Egyszarvúval, avagy Skócia Egyszarvújával. (39-42. képek).

Mercat Cross (Piaci Kereszt)Mercat Cross (Piaci Kereszt)Mercat Cross (Piaci Kereszt)Mercat Cross (Piaci Kereszt)

 

Midlothian Szíve

Pár méterrel odébb, a földre lenézve egy szív alakú mozaik alkotás tűnik szembe: ez nem más, mint Midlothian Szíve. (43. kép) Midlothian egy földrajzi terület, amelynek régen Edinburgh volt a központja, ma már csak a várostól délre fekvő közigazgatási egységet nevezik így. Furcsa lehet az Egyesült Királyság Kulturális Fővárosának is nevezett városban, hogy az arra járó emberek időnként leköpik(!) ezt a szívet. Mára az terjedt el, hogy ez a „gesztus” egyrészt jó szerencsét hoz, másrészt garantálja, hogy az illető visszatér még a városba. Az alapja a szokásnak azonban az, hogy a szív azt a helyet jelöli (és nagyrészt erről szól Scott Midlothian szíve c. műve is) ahol régen az Old Tolbooth nevű közigazgatási intézmény börtön részének bejárata volt, „a pont, ahonnan nincs visszatérés” (point of no return) a bekísért foglyok számára, akik ily módon fejezték ki megvetésüket/elkeseredettségüket. Aztán ezt tették a hozzátartozók is, később meg a turisták. Mit szépítsem, én is szeretnék szerencsés lenni és látni még a Royal Mile-t is… Így hát megtettem…

Az utca végén pedig valóban ott magasodik a lenyűgöző szépségű, rengeteg vihart, veszedelmet, vért látott  Edinburgh-i Vár – Nagy-Britannia legtöbbször ostromlott vára, amelyről távolabbról és magasabbról, Skócia Nemzeti Múzeumának tetejéről is készítettem képeket. Az embernek az az érzése, hogy ez az építmény aztán tényleg sikeresen dacol az évszázadok viharaival, és felülemelkedik rajtuk. Itt is rengeteg a megnézni való tárgy, érdekesek a korhűen öltözött fegyveresek és persze a fegyverek… A Vár Királyi Palotájának Koronatermében tekinthetőek meg - többek között – a gyönyörű Skót Koronaékszerek. Fotózni itt nem szabad!

Edinburgh-i VárEdinburgh-i VárEdinburgh-i VárEdinburgh-i Vár

A Vártól a Royal Mile-on visszafelé indulva, és jobb kéz felé a King George IV Bridge-en haladva, annak vége felé találunk egy kávézót/éttermet, amely azzal büszkélkedik (több más edinbugh-i hellyel vitában állva emiatt), hogy J. K. Rowling odabent kezdte írni a Harry Potter könyveket, azaz ez a hely „Harry Potter szülőhelye”.

Pár lépésre, egy másik vendéglátóhely előtt találhatjuk Greyfriars Bobby (Szürkebarátok Bobby-ja), egy Skye terrier szobrát, amely a hűség és ragaszkodás szimbóluma is egyben. A hagyomány szerint ugyanis Bobby még 14 évig (haláláig) őrizte elhunyt gazdája sírját, amely az épület mögötti Greyfriars Kirk (Church), azaz a Szürkebarátok Temploma sírkertjében található. A szökőkút/emlékmű, rajta Bobby életnagyságú szobrával, azon hely fölé került, ahová annak idején a kutyust eltemették – ő ugyanis nem kerülhetett a megszentelt temetőbe. Neki az orrát kell megsimogatni ahhoz, hogy jó szerencsénk legyen.

„Harry Potter szülőhelye”Greyfriars Bobby (Szürkebarátok Bobby-ja)Greyfriars Bobby (Szürkebarátok Bobby-ja)

A kis szobor és vendéglő mögött található tehát a Greyfriars Kirk, amely másról is nevezetes. Azt hallottam, hogy J. K. Síremlék - Greyfriars KirkRowling az itteni síremlékeken, fejfákon található nevek közül többet felhasznált Harry Potter sorozatában. Ezt nem tudom ellenőrizni, mivel ezeket a regényeket nem olvastam. Egyről készítettem azért fotót, hátha véletlenül… (Mikor a temetőben jártam, zuhogni kezdett az eső – Bobby gazdájának, John Gray-nek a sírját nem volt lehetőségem megkeresni)

És következhet, ami számomra mégis az egész skóciai tartózkodásom csúcspontját jelentette (ha lehet egyáltalán rangsorolni a város nyújtotta látnivalókat): Bobby szobrától csak néhány méterre, a Chambers Street felől található Skócia Nemzeti Múzeumának főbejárata. Két napot töltöttem el ott, de a 6+1 szintes (a 7. tetőterasz), grandiózus épület által kínált látnivalóknak jó részét látnom, illetve abban elmélyednem így sem sikerült.

Skócia Nemzeti MúzeumaSkócia Nemzeti MúzeumaSkócia Nemzeti MúzeumaSkócia Nemzeti MúzeumaSkócia Nemzeti MúzeumaSkócia Nemzeti MúzeumaSkócia Nemzeti MúzeumaSkócia Nemzeti MúzeumaSkócia Nemzeti MúzeumaSkócia Nemzeti MúzeumaSkócia Nemzeti Múzeuma

Meg sem kísérelhetem felsorolni, mennyi kultúrával, egyetemes és skót történelemmel, a technika fejlődésével, Az első klónozott emlős, Dolly báránynéprajzzal, zoológiával és még nagyon sok más területtel kapcsolatos kiállított tárgyat láthattam, és próbálhattam meg sokukkal interaktív kapcsolatba kerülni. Nem tudja mindenki, hogy skót ember találta fel például a gőzgépet, a telefont, a penicillint, a logarléc elvét, a Kelvin-skálát, a radart, a televíziót, de még a kenyérpirítót is. Itt látható továbbá az első klónozott emlős, Dolly bárány! Nagyon sok teremben, kivetítőkön folyamatosan lehetett képekkel illusztrált előadásokat hallgatni – ezeknek a töredékére sem volt időm. Egy, amit végighallgattam, és nagyon meghatott, a skótok kivándorlásáról szólt. Megtudtam, hogy amellett, hogy Skóciának csak ötmillió lakosa van (ezt azért tudtam korábban is), 25 millióan élnek a világban, akik „skót gyökerűnek” vallják magukat…

Összegezve, rengeteg csodás dolgot láttam és tapasztaltam, de sokkal több idő kellett volna minderre. Talán majd legközelebb… és akkor már hátha Glasgow is belefér!

 

Írta: Borzován István

Képes úti beszámoló: Edinburgh, Skócia

Régi vágyam teljesült, amikor március végén – április elején majd’ egy hetet tölthettem el Skócia lenyűgöző szépségű, kb. 500.000 lakosú történelmi fővárosában, Edinburgh-ban. Nem lehetetlen senki számára ma már egy ilyen út, ha körültekintően és időben vesz jegyet a közvetlen, Budapestről induló járatok egyikére, nagyon olcsó retúr repülőjegyhez juthat. Angolul beszélni viszont nem hátrány (Skóciában sem)! Számomra nosztalgikus is volt újra skót akcentust hallani, mivel sok éve együtt dolgoztam, össze is barátkoztam skót (akkori) fiatalokkal, akik angol nyelvet tanítottak hazánkban. Eredetileg több más látványosságot is szerettem volna megnézni az országban, legalább azokat, amelyek az alig több, mint 40 kilométerre fekvő Glasgow-ban, a legnagyobb népességű skót városban találhatók…

 A tavaszi szünet szabta szűk időkeret és a szinte végtelen számú helyi nevezetesség miatt (melyek közül még így is kimaradt például a világhírű Botanikus Kert, az Állatkert és a Royal Yacht Britannia) azonban végül mindössze 2 alkalommal, akkor is csak néhány kilométerrel jutottam túl a város közigazgatási határán. Először, mikor ellátogathattam Skócia Nemzeti Akváriumába (Deep Sea World, North Queesferry, 1-4. képek). Oda vonattal utaztam, a Forth folyó torkolatvidékét átszelő Forth Bridge vasúti hídon át, amely szerepel az UNESCO világörökségi listáján (csak egy részét tudtam fotózni, North Queensferry-be átérve – 5. kép), illetve készítettem fotót még a vonatból a vasúti híddal párhuzamosan futó 2 közúti hídról is – 6. kép). Másodszor, mikor – utolsó este – vacsoravendég voltam a The Bombay Lounge nevű indiai étteremben, Dalkeith-ben. (7. kép)

A legtöbb látnivaló azért mégiscsak Edinburgh-ban található, amelyet Észak Athénjának is szokás nevezni. A „7 dombra épült” városnak (nagy szintbeli különbségek vannak akár 2 szomszédos utca között is – 8. kép), turisztikai szempontból 2 fő része van, az Óváros és az Újváros, melyek együttesen UNESCO világörökségi helyszínek. Egyik városrészből a másikba jobbára csak felüljárókon, „bridge-eken” lehet átjutni, és köztük fekszik a teljesen lefedett központi vasúti pályaudvar, a Waverly. (9. kép)

Az Újváros „csilli-villi” főutcája, és egyben az egész város legfontosabb bevásárló utcája a Princes Street. (10­-12. képek) Már ilyenkor, kora tavasszal is ellepik a turisták. Ha a nyugati végén kezdjük sétánkat, jobb kézre esik a(z előbb West, majd East) Princes Street Gardens, Edinburgh talán legszebb parkja, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a Várra, az Óvárosra  – és ahol egy mókust is sikerült lencsevégre kapnom – a nagyváros közepén! (13-16. képek) Ebben a parkban található Wojtek, a „katonamedve” emlékműve is. Őt a II. világháború idején lengyel katonák vásárolták meg Iránban, még bocs korában, és magukkal vitték a háború közel-keleti és olasz harctereire. Aktívan részt vett a háborúban, főképpen nehéz (lőszeres) ládákat és egyéb felszerelést cipelt. Megszerette a sört és a cigarettát – akár társai. Még rangot is kapott: közlegény, később pedig tizedes/káplár lett. Csapatával együtt a háború végén Skóciában állomásoztatták, végül, haláláig, az Edinburgh-i Állatkertben volt nagy kedvenc. Szobra a lengyel-skót/brit barátság szimbóluma. (17. kép)

Tovább haladva a Princes Streeten, sok egyéb gyönyörű épület között, szintén jobboldalt találjuk a Royal Scottish Academy (Királyi Skót Akadémia) épületét. (18-19. képek). Mögötte helyezkedik el a National Gallery of Scotland (Skócia Nemzeti Képtára), ahol – az elnevezésnek némileg ellentmondóan – nemcsak skót vagy más brit művészek, hanem például Leonardo da Vinci, Tiziano, Botticelli, El Greco, Degas, Gauguin, Rembrandt és még nagyon sok más, híres külföldi festő alkotásai csodálhatók meg. (20-23. képek) Visszatérve a Princes Streetre, és még tovább sétálva kelet felé, a város egyik legismertebb jelképéhez érünk, ami az egész világon a legmagasabb emlékmű, melyet valaha is írónak emeltek (61.11 m.): ez a Scott Monument. Sir Walter Scott történelmi regényei, pl. az Ivanhoe, Quentin Durward, Waverly (amiről/akiről a város korábban említett, központi vasútállomását is elnevezték) Rob Roy, Puritánok utódai, Midlothian szíve) az egész világon mindmáig rendkívül népszerűek. A lenyűgöző, torony alakú építményt regényalakjainak szobrai díszítik. (24-25. képek)

A Princes Street végén, baloldalt, már messziről felsejlik a skót történelem egyik legfőbb, kultikus emlékhelye/szentélye, a Calton Hill. (26. kép) Itt található – többek között – a nagy matematikus és (erkölcs)filozófus professzor, Dugald Stewart emlékműve. (27. kép). Aztán a Nelson emlékmű (28. kép), amely az 1805-ben az egyesült francia-spanyol hajóhadat Trafalgarnál legyőző Lord (Horatio) Nelson admirálisnak állít emléket. (Bár az admirális a győztes csatában halálos sebesülést kapott, a győzelem visszavetette Napóleon terjeszkedését, és megalapozta Nagy-Britannia uralmát a világtengereken). Az emlékmű tengeri látcsövet formáz. És itt látható Skócia Nemzeti Emlékműve is, amely – „Észak Athénjában” vagyunk – lényegét tekintve egy díszes, ókori görög épületeket idéző oszlopsor. (29. kép). Elsődlegesen a napóleoni háborúkban életüket vesztett skót katonák és tengerészek tiszteletére emelték. Pompás kilátás nyílik innen le a városra, és a szomszédos Arthur’s Seat nevű másik dombra, amely bizonyos szögből nézve leginkább fekvő oroszlánra emlékeztet. (30. kép)

Az Óváros főutcája a Royal Mile, azaz Királyi Mérföld. (31-34. képek) Körülbelül tényleg egy mérföld (de persze skót, kb. 1800 méter) a hossza, valójában több, összefüggő utca „adja ki”, és nagyjából párhuzamos a Princes Streettel, délről. A Palace of Holyroodhouse-t köti össze a Várral. Ha tehát keletről nyugati irányban indulunk el rajta, kezdőpontunk a Palace of Holyroodhouse díszes palotája kell legyen, ami a Brit Királynő skóciai, edinburgh-i rezidenciája. (Az itt készült saját képek sajnos véletlenül törlődtek a telefonomról, de az interneten…)

Elindulva az utca másik végén lévő Vár irányába, egy pub hívogató táblájára lettem figyelmes, rajta egy meggyőző bölcsességgel, mely – avatatlan fordításomban – így hangzik: „A tanulás fontos, de a sör (még) fontossabbb!” (35. kép) Tovább haladva, bal kéz felől található a Museum of Childhood, azaz a Gyermekkor Múzeuma. Elsősorban az 50-es, 60-as és 70-es, sok esetben még korábbi évek hangulatát idézik az itt található játékok, eszközök, nosztalgiára késztetve a mai idősebb korosztályt. Igen, nem volt még internet és mobiltelefon, mégis milyen boldogan játszottunk ezekkel a ma nagyon egyszerűnek, néha primitívnek tűnő tárgyakkal – már, ha tellett rájuk. De ha nem tudták a szülők megvenni, készítettünk saját magunk…(36-38. képek)

A Royal Mile-nak már a Várhoz közel eső részén található a Skót Egyház legfontosabb Edinburgh-i intézménye, a St Giles Cathedral (Szent Egyed Székesegyház), a „Presbiterianizmus Anyatemploma”. Mind méreteivel, mind szépségével elvarázsolja az embert. Mellette látható a Mercat Cross (Piaci Kereszt), tetején a Királyi Egyszarvúval, avagy Skócia Egyszarvújával. (39-42. képek). Pár méterrel odébb, a földre lenézve egy szív alakú mozaik alkotás tűnik szembe: ez nem más, mint Midlothian Szíve. (43. kép) Midlothian egy földrajzi terület, amelynek régen Edinburgh volt a központja, ma már csak a várostól délre fekvő közigazgatási egységet nevezik így. Furcsa lehet az Egyesült Királyság Kulturális Fővárosának is nevezett városban, hogy az arra járó emberek időnként leköpik(!) ezt a szívet. Mára az terjedt el, hogy ez a „gesztus” egyrészt jó szerencsét hoz, másrészt garantálja, hogy az illető visszatér még a városba. Az alapja a szokásnak azonban az, hogy a szív azt a helyet jelöli (és nagyrészt erről szól Scott Midlothian szíve c. műve is) ahol régen az Old Tolbooth nevű közigazgatási intézmény börtön részének bejárata volt, „a pont, ahonnan nincs visszatérés” (point of no return) a bekísért foglyok számára, akik ily módon fejezték ki megvetésüket/elkeseredettségüket. Aztán ezt tették a hozzátartozók is, később meg a turisták. Mit szépítsem, én is szeretnék szerencsés lenni és látni még a Royal Mile-t is… Így hát megtettem…

Az utca végén pedig valóban ott magasodik a lenyűgöző szépségű, rengeteg vihart, veszedelmet, vért látott  Edinburgh-i Vár – Nagy-Britannia legtöbbször ostromlott vára, amelyről távolabbról és magasabbról, Skócia Nemzeti Múzeumának tetejéről is készítettem képeket. Az embernek az az érzése, hogy ez az építmény aztán tényleg sikeresen dacol az évszázadok viharaival, és felülemelkedik rajtuk. (44-47. képek). Itt is rengeteg a megnézni való tárgy, érdekesek a korhűen öltözött fegyveresek és persze a fegyverek… A Vár Királyi Palotájának Koronatermében tekinthetőek meg - többek között – a gyönyörű Skót Koronaékszerek. Fotózni itt nem szabad!

A Vártól a Royal Mile-on visszafelé indulva, és jobb kéz felé a King George IV Bridge-en haladva, annak vége felé találunk egy kávézót/éttermet, amely azzal büszkélkedik (több más edinbugh-i hellyel vitában állva emiatt), hogy J. K. Rowling odabent kezdte írni a Harry Potter könyveket, azaz ez a hely „Harry Potter szülőhelye”. (48. kép)

Pár lépésre, egy másik vendéglátóhely előtt találhatjuk Greyfriars Bobby (Szürkebarátok Bobby-ja), egy Skye terrier szobrát, amely a hűség és ragaszkodás szimbóluma is egyben. A hagyomány szerint ugyanis Bobby még 14 évig (haláláig) őrizte elhunyt gazdája sírját, amely az épület mögötti Greyfriars Kirk (Church), azaz a Szürkebarátok Temploma sírkertjében található. A szökőkút/emlékmű, rajta Bobby életnagyságú szobrával, azon hely fölé került, ahová annak idején a kutyust eltemették – ő ugyanis nem kerülhetett a megszentelt temetőbe. Neki az orrát kell megsimogatni ahhoz, hogy jó szerencsénk legyen (49-50. képek)

A kis szobor és vendéglő mögött található tehát a Greyfriars Kirk, amely másról is nevezetes. Azt hallottam, hogy J. K. Rowling az itteni síremlékeken, fejfákon található nevek közül többet felhasznált Harry Potter sorozatában. Ezt nem tudom ellenőrizni, mivel ezeket a regényeket nem olvastam. Egyről készítettem azért fotót, hátha véletlenül…(51. kép) (Mikor a temetőben jártam, zuhogni kezdett az eső – Bobby gazdájának, John Gray-nek a sírját nem volt lehetőségem megkeresni)

És következhet, ami számomra mégis az egész skóciai tartózkodásom csúcspontját jelentette (ha lehet egyáltalán rangsorolni a város nyújtotta látnivalókat): Bobby szobrától csak néhány méterre, a Chambers Street felől található Skócia Nemzeti Múzeumának főbejárata. Két napot töltöttem el ott, de a 6+1 szintes (a 7. tetőterasz), grandiózus épület által kínált látnivalóknak jó részét látnom, illetve abban elmélyednem így sem sikerült. (52-62. képek) Meg sem kísérelhetem felsorolni, mennyi kultúrával, egyetemes és skót történelemmel, a technika fejlődésével, néprajzzal, zoológiával és még nagyon sok más területtel kapcsolatos kiállított tárgyat láthattam, és próbálhattam meg sokukkal interaktív kapcsolatba kerülni. Nem tudja mindenki, hogy skót ember találta fel például a gőzgépet, a telefont, a penicillint, a logarléc elvét, a Kelvin-skálát, a radart, a televíziót, de még a kenyérpirítót is. Itt látható továbbá az első klónozott emlős, Dolly bárány! (63. kép) Nagyon sok teremben, kivetítőkön folyamatosan lehetett képekkel illusztrált előadásokat hallgatni – ezeknek a töredékére sem volt időm. Egy, amit végighallgattam, és nagyon meghatott, a skótok kivándorlásáról szólt. Megtudtam, hogy amellett, hogy Skóciának csak ötmillió lakosa van (ezt azért tudtam korábban is), 25 millióan élnek a világban, akik „skót gyökerűnek” vallják magukat…

Összegezve, rengeteg csodás dolgot láttam és tapasztaltam, de sokkal több idő kellett volna minderre. Talán majd legközelebb… és akkor már hátha Glasgow is belefér!

Copyright © 2013. All Rights Reserved.