"Garabonciás" lázban ég városunk ifjúsága ezekben a napokban. De ki is volt egykor az a garabonciás diák?
A szó az olasz gramanca szóból ered, kettő jelentése van: bűbájosság, ördöngösség.

Nos, a garabonciás diák a táltos és középkori vándordiák alakjának ötvözete. A táltoshoz hasonlóan foggal születik, mindenre kapható, jóra s rosszra egyaránt. Ismeri a fekete mágiát, vihart tud támasztani. A középkori diák 13 évi tanulás után vándorútra kelt, könyvből olvasta a varázsigéket. Rongyos köpenyében bekopogott a házakba és enni kért. Ha nem kapott, bosszút eszelt ki. Vihart támasztott, jégesőt küldött a földre, sárkány hátán lovagolt. Harangszóval lehetett ellene védekezni.
Ez a csodatévő, de az ördöggel is cimboráló vándordiák babonás tekintéllyel bírt, hisz a legmagasabb szintű iskolát is elvégezte és latinul is tudott. Jellemzői: életkedv, temperamentum, csapongó jókedv.
Alakja két humorisztikus hetilap címeként is megjelent 1861-ben és 1882-ben. Az utóbbi szerkesztője a neves író, Gárdonyi Géza volt.