Mi köze az iskolánknak az állatokhoz? „Csak” annyi, hogy tanáraink és diákjaink között vannak „vérbeli” állatbarátok, állatvédők, akik szívükön viselik a négylábúak sorsát. Ki így, ki úgy tesz értük valamit.

Vannak, akik szabadidejükben kijárnak a menhelyre és sétáltatással, simogatással teszik szebbé a kennelekben sínylődő, kidobott, elhagyott kutyák szomorú hétköznapjait.

Mint például a 10.E osztály két tanulója Malya Kitti és Turi Gréti.

Vagy vannak, akik kiscicát mentenek. Egy szeptemberi reggelen kétségbeesett telefonhívást kaptam Irimiás Zoli 12. B osztályos tanulótól, hogy egy picike cicát találtak a Deák utcán, mit csináljanak vele? Természetesen megoldottuk a sorsát, már jó kezekben van.

Sok-sok millió kóbor állat sínylődik az utcán, a sintértelepeken (szebb szóhasználattal élve a gyepmesteri telepeken, de a lényeg ugyan az!), jobb esetben a menhelyeken. Hiába vannak törvények, addig nem fog változni semmi, amíg a fejekben nem változik valami. Felelős állattartás??? Hol vagyunk még ettől???
Ti vagytok a jövő, rajtatok múlik, hogy ne így legyen!

     Gubis Katalin