Bár iskolánk profiljába az is illeszkedne, most nem őslénytani kiállításról és annak szereplőiről, hanem két diákunkról – Csulik Tamásról (9. B) és Szlyuka Gáborról (11. B) – lesz szó. Ők ugyanis mindketten a Békéscsaba Raptors-t, a magyar bajnokság Divízió I-ben szereplő amerikai futball csapatát erősítik. Gáborral meccs előtt váltok néhány szót a jaminai pályán.
- Hogyan, miért lettél Raptor?
- Mindig is szerettem a kemény, férfias sportokat, és úgy gondoltam, ha végre van lehetőség játszani, nem csak a tévében nézni amerikai focit, miért ne próbálnám meg…
- De nem TÚL kemény és férfias sport ez?
- Mikor az első edzés előtt én is ezt kérdeztem, az öregek visszakérdeztek: „Estél már el biciklivel?” „Hogyne” „Hát, ez is olyasmi, csak persze gyakrabban megtörténik”.
- Milyen a közösség? Hogy jössz ki a játékostársaiddal?
- Remekül! Őszintén szólva sem én, sem Tamás nem tartozunk (még?) a meghatározó egyéniségek közé - korunknál fogva sem lehet így -, de nagyon örülünk, ha akár a legapróbb dolgokban is tudjuk segíteni a CSAPATOT. Mindenki más is a maximumot próbálja kihozni magából. Kiváló a csapatszellem, töretlen az összetartozás érzése - de ennél a sportnál nem is lehetne másként. És, mint tudjuk, már az ősi raptorok is csapatban voltak sikeresek!
- A Magyar Amerikai Futball Liga I. Divíziója a legmagasabb osztály?
- Igen. A másodosztályban is csak tavaly indult el a csapat, a 2. hely megszerzésével, hazai veretlenség után vívta ki a jogot osztályozó mérkőzésre a feljutásért. Éppen azzal az Újpest Bulldogs-zal szemben sikerült győzni, és így a Divízió I-be kerülni, akik ellen mindjárt kezdődik ez a barátságos mérkőzés. Talán én is játszhatok majd…
- Köszönöm, értem, nem is tartalak fel tovább. HAJRÁ! GO, RAPTORS, GO!
- Köszönjük!