Százhatvanegy év telt el az 1848. március 15-én kirobbant forradalom és a szabadságharc óta, amely meghatározó esemény volt a magyarok történelmében. Napjainkban nemzeti ünnep keretein belül emlékezünk meg nemcsak azokról az eseményekről, melyek döntő fontosságúak voltak ezen a napon, hanem azokról a forradalmárokról is, akik életüket adták a hazájukért, hazánkért.

De vajon mit jelent ez az ünnep ma, 2009-ben a diákok számára?

A véleményünket nagyban befolyásolja az, amit a történelemkönyvekből tanulunk, iskolai ünnepségeken, megemlékezéseken, a televízióban, rádióban látunk, hallunk vagy az újságokban olvasunk e jeles napról.

Mindezekből mi marad meg a diákok emlékezetében? Nagyon sok részlet: Nemzeti Múzeum, Pilvax kávéház, Petőfi Sándor, 12 pont, Nemzeti dal, Landerer nyomdája, csak hogy néhány fontos összetevőjét, helyszínét említsük e jeles napnak. Azért csupán részletek ezek, mert sajnos a legtöbb esetben, a legtöbb tanuló fejében nem áll össze a kép. És ezért nem értik meg, érzik át a megemlékezés fontosságát.

    

1848 tavaszán Európán végigsöpört a forradalom hulláma. A hírére március 15-én cselekvésre szánta el magát a pesti fiatalság: követeléseket fogalmaztak meg a tizenkét pontban, roppan bátran, szembeszállván az idegen, elnyomó hatalmakkal.

Érdemes lenne a mai rohanó világunkban egy picit megállni, és elgondolkodni azon, hogy vajon a mai fiatalság eléggé érett és felkészült ahhoz, hogy átlássa a történelmet, és eligazodjon a politikai élet útvesztőiben és felmérje azoknak a több mint másfél évszázaddal ezelőtt végbement eseményeknek a súlyát, amelyekről számtalanszor hall és olvas. Hiszen mindezek nélkül a mai diákság nem tud azonosulni ezzel az eseménnyel. Azért, hogy március 15. ne csak egy piros betűs ünnep legyen a naptárban, amikor nem kell iskolába menni.