Múlt hétvégén vonatra szálltunk, és elrobogtunk Velencére. Arra gondoltunk, hogy – többek között – kellemeset lubickolunk a tóban, napfürdőzünk egy hosszú hétvégét, s bebarangoljuk a környéket. Nos, noha némiképp módosított elképzeléseinken az időjárás, elegendő nyüzsgésre nyílt lehetőségünk.

Kétszer vágtunk neki a Velencei-tó körüli biciklitúrának. Első alkalommal olyan esőbe keveredtünk, hogy gatyóig-zokniig eláztunk. Nem gond! Nedves cuccainkat kiterítettük, és követve a nap melegét, szárító tevékenységünket siker koronázta. Sőt, egyúttal a napozás ritka pillanatait is élvezhettük.

Majd újból a „kenyérhengeresekre” pattantunk, s körbekarikáztuk a tavat. Utána elégedetten fogyasztottuk el az ízes bográcsos babgulyást.
Páran örömmel mártóztak meg a kissé hűs tóban, de azért néhányan csak a partról lesték e merészséget. Esténként tüzet gyújtottunk, s máglyánk melegénél senkit nem izgatott az a fránya eső. Így esett, hogy amikor a „Piroskára” felhuppantunk, kellemes, száraz fáradtságban zakatoltunk hazafelé.