A párnavivő lányka szemével

1Az idei évben igen szerencsésnek mondhatom magam. Pár héttel ezelőtt Subasicz tanárnő felkért - én pedig örömmel mondtam igent -, hogy párnavivő lányka legyek a szalagavatón.

Izgatottan vártam a rendezvényt. Kíváncsi voltam a tizenkettedikesek „nagy napjára”, mikor előkerülnek a frissen vasalt ingek és a hófehér mennyasszonyi ruhák. A főpróbán egy leheletnyi betekintést kaptam abból, hogy mennyire összetett és nehéz egy szalagavatót megszervezni. A tizenkettedikesek lelkesen és kitartóan készültek a műsorra. Rengeteg táncpróbát tudhatnak maguk mögött, de a sok fáradozásnak meg is lett az eredménye. Meseszép volt a keringőjük, de a kissé bohókás osztálytáncokról se feledkezzünk meg.

 

A műsor előtt nagy volt a készülődés, a tizenkettedikesek izgatottan várták, hogy bevonulhassanak és megkaphassák a megérdemelt szalagjukat. Nemcsak ők voltak izgatottak, hanem én is. Nagyon vártam már, hogy Martinák Judit tanárnő kíséretében kivonulhassak a szalagokkal. Bár bevallom, egy dolog miatt kissé izgultam: hogy mikor kimegyek, elesek a magas sarkú cipőmben, hiszen az ördög sosem alszik, és engem mindig megtalál. Szerencsére minden úgy ment, ahogy terveztem, és nem volt sem esés, sem botlás.

Nagyon élveztem, hogy ennyivel is hozzájárulhatok a szalagavató ünnep sikeréhez. A műsor különösen megható volt számomra, mert idén olyan személyek kapták meg a kék szalagot, akik közel állnak a szívemhez. Ahogy ott álltam kint, még jobban megerősödött bennem az, hogy mennyire várom azt a pillanatot, mikor nekem tűzik fel a szalagot, no meg hogy keringőzhessek.

Nos, addig még van két év, de addig is, amiben csak lehet szívesen segédkezek az elkövetkezendő időkben. Hiszen nincs annál jobb, mikor boldog emberek láthatok.

[A szalagavatón készült képek hamarosan láthatók lesznek "KÉPTÁR" rovatunkban.]

234567