Hatan a Vízműből mint tárlatvezetők vettünk részt október elején az „Auschwitz Album” című országos vándorkiállítás békéscsabai bemutatóján.
Tudni illik, hogy az album fényképein szereplő – áldozatokká vált - zsidó vallású emberek magyar állampolgárok voltak, ezért olyan nagy jelentőségű ezeknek a képeknek a közzététele. Az albumra Jakab Lili, egy fiatal magyar zsidó lány talált rá, akit sok hozzátartozójával együtt (kb. 70-75 személy) az Osweicim (Auschwitz) nevű lengyel város melletti koncentrációs táborba deportálták erőszakkal 1944-ben. A tábor felszabadításakor bukkant rá Jakab Lili egy rongyos ruhába burkolt fényképalbumra.
Az ebben szereplő felvételek Auschwitzban készültek 1944 nyarán, a marhavagonokból kikászálódó egyik magyarországi transzport tagjainak szelekciójakor. Innen ered a kiállítás és fényképanyaga, az Auschwitz Album.
És hogy mi, vízműs diákok hogyan kerültünk ebbe az egészbe?
Történelemtanárunk (Krupa Árpád tanár úr) a kiállítás megkezdése előtt kb. 1 hónappal említette nekünk, hogy lenne számunkra egy érdekes feladat, ha vállaljuk (ugyanis történelem iránt érdeklődők vagyunk). Tetszett a dolog, így igent mondtunk. Ahogy közeledtünk tárlatvezetési munkánk elkezdésének időpontjához, egyre többet tudtunk meg magáról a holokausztról, azon belül is a félmilliós magyar zsidóságot érintő „végső megoldás”-ról, ugyanis részt vettünk egy előadáson, egy felkészítő tanfolyamon, ami hat órán át tartott. Képzelhetitek, hat órán át egy helyben ülni milyen kimerítő lehet, de mi nem ezt éreztük. Kellemesen csalódtunk. A Budapestről érkezett felkészítő tanárunk, történészünk, munkatársunk (akit tegeznünk kellett) nagyon megnyerő előadást tartott, ami mindannyiunk figyelmét felkeltette. (Meg kell jegyeznünk, hogy legsajátosabb - szabadidejében tevékenykedő - tárlatvezető-társunk Gajdács Balázs volt, aki pár hónappal ezelőtt a 14. E osztályban tette le technikusi vizsgáit, s ma már a Fővárosi Vízművek Zrt-nél dolgozik.)
De most már beszéljünk tárlatvezetési munkánkról. A 34 diák-tárlatvezetőt párosával osztották be, mi kettőnket kedd délelőttre. Kicsit váratlanul kezdődött a napunk. Eredetileg minden órában egy – valamelyik csabai iskolából érkező - osztály számára kellett volna bemutatót tartanunk, csakhogy az első előadási óránkban két osztály érkezett egyszerre. Volt ám egy kis kavarodás, mert több segítőnk nem volt az épületben, így az első tárlatvezetésünket nem párban, hanem kettéosztva kellett végrehajtanunk. Mihelyt véget ért ez a húzós óra, következett még kettő, amelyek már igazán könnyűnek számítottak az elsőhöz képest. Miután végeztünk feladatainkkal, átnéztük a vendégkönyvet (ugyanis a csoportokat vezető tanárok és diákok írtak véleményt), és nyugodt szívvel olvastuk, hogy szerencsére nem kaptunk negatív értékelést. A vendégkönyvet böngészve elégedetten tapasztaltuk, hogy a Vízműből is sok osztály megtekintette a kiállítást, melyeket tárlatvezető társaink kalauzoltak.
Egy szó, mint száz, sokat tanultunk és sokat is tanítottunk.

Fürj Norbert, Lipták-Pikó Patrik 12. A