Ami egy barát után marad
„Levél a magányból”
Barátságunk emlékére íródott e vers
Melyet ha kezed öreg lesz és eres
Keress meg legféltettebb ládádba
Melyben ott fekszik porosan sárgulva…
Nyisd ki s vele együtt szíved kapuját
Melyben még mindig él sok-sok emlékkel együtt egy jó barát
Barát kit már rég nem láttál
De mélyen a szívedben hagytál
Hunyd le a szemed felvillan majd sok kép
Rengeteg szép kedves emlék…
Mikor még fiatalon
Vad csapongó szárnyakon
Kerestétek együtt az élet értelmét
S éltétek a vidám gondtalan emberek életét…
Nem akarod majd kinyitni a szemed
Hisz tudod: egyedül vagy s a barát nincs már Veled!
Lassan mégis kinyitod…
De szemedben most már könny ragyog
Belenézel a lemenő nap egyik sugarába
Csillogó szemmel, elmosolyodva
Mert meglátod benne a barátot
Kit az Isten már rég magához hívott
Feléd mosolyog, s látod, olyan, mint rég
S érzed, a barátság lélekben örökké él!
Görög Dávid (10. B) verse