Együtt jártunk iskolába

11 23 egyutt 00Már rég besötétedett. Az üzemanyagjelző mutatója erősen kúszott a nulla irányába. Visszafogottan nyomtam a gázpedált. "Meg kell állni, tankolás nélkül nem érek haza."


A fáradtságtól a szarvasi piros-sárga kúthoz kis híján a rossz oldalról hajtottam be. Aztán sikerült javítani, s megálltam a 95-ös kútoszlopnál.


A benzinkutas széles mosollyal üdvözölt: "Tanár úr! Pont jókor jött, éppen rendkívüli vízműs találkozót tartunk." Ezt csak álmodom? Ennyire nem lehetek fáradt! Megdörzsölöm a szemem, s valóban ismerős arcok bukkannak fel.

A három magasépítő öregvízműs egy negyedik barátjukkal ide szervezte meg találkozóját, hiszen egyikük még szolgálatban van, éppen nekem készül benzint eladni.


Mosolyok, mindenki őszintén örül a találkozásnak. Beszélgetünk, kérdeznek a Vízműről, s néhány fotó is elcsattan. Pár kellemes régi történet után mindenki mond néhány szót a jelenről is.


Prjevara Gyuri 2008-ban végezte a technikusit. Jelenleg itt dolgozik Szarvason egy családi vállalkozásban, a szakmájában.


Katona Ádám szintén az építészeti tudásából él, Békéscsabán tevékenykedik egy vállalkozás építőipari ágazatában.

Vári Viktor Csabacsűdről jár át ide. Egykor Rétiné tanárnő osztályába járt, ma viszont a világot járja. Rendszeresen vállal munkát olyan impozáns tengerjáró hajókon, mint a Carnival Liberty; ha itthon van, akkor pedig benzinkutas.


A fiúk barátja, Kondacs Bence csendben a háttérbe húzódik. Ő most a második szakképzettségét szerzi, nyomdásznak tanul.


Fizetek. A pénztáros lánykával mosolyt váltunk - meg némi kézpénzt. "Honnan ez a nagy barátság?" "Együtt jártunk iskolába." Hitetlenkedik. "De! Ők tanulni, én meg tanítani."


Elbúcsúzunk. Nyomom a gázt. Bátran. A fáradtságom már messze jár, élvezem az utat. Otthon egy kis szundi, aztán reggel vissza az iskolába. Hiszen én még mindig oda járok.

 

11 23 egyutt 01

 

11 23 egyutt 02

 

11 23 egyutt 03

 

11 23 egyutt 04

 

11 23 egyutt 05