Egy súlyemelő-verseny első három helyezettje, egy angol, egy japán és egy amerikai a verseny után békésen elbeszélget egy étteremben. Néhány sör után szóba kerül, hogy melyikük országában a leggyorsabbak a vonatok. Az angol azt mondja:
–  Természetesen nálunk, hiszen mi találtuk fel, és azóta is folyamatosan fejlesztjük. Ma már olyan gyorsak a vonataink, hogy utazás közben a pálya mellett a villanyoszlopok összefüggő falnak tűnnek.
–  Nyilvánvaló, hogy nálunk – mondja a japán, – mi rendelkezünk a legfejlettebb technikával. Olyan gyorsak, hogy 2-2 embernek állandóan a vonat mellett, kétoldalt kell futnia, és hideg vízzel locsolnia a síneket, különben úgy felizzanának, hogy tönkremennének.
– Az semmi, barátaim – mondja az amerikai, – nekünk  a legnagyobb az országunk, és természetesen a vonatok is nálunk a leggyorsabbak. Képzeljétek, legutóbb is mi történt. Vonattal mentem New Yorkból Los Angeles-be, hogy minél hamarabb odaérjek. A feleségem kikísért a pályaudvarra. A fülkéből kihajoltam, hogy egy könnyű búcsúpuszit adjak a homlokára. De abban a pillanatban a vonat elindult, és én egy  legelésző tehenet csókoltam szügyön 50 mérfölddel odébb…