…hangzott el a tanévnyitón.  Lassan évtizedekben mérem már a Vízműben eltöltött időt, de itt a régi sohasem válik megszokottá, mindig új színeket kever az élet vásznára a szeptember. Szerencsés vagyok, mert láttam a tanévnyitón a régi osztályomat, immár leérettségizett 14-es felnőttekként, és ott voltak a kilencedikesek teli várakozással: vajon melyik osztályfőnök szólítja majd őket, melyik terembe mennek, és kik ülnek majd velük együtt ott.

A nyáron egy galambpár rakott fészket a balkonunkon, az élet apró csodáit láthattuk nap mint nap. Aztán eljött az idő, és kirepültek a kezdetben még oly gyámoltalannak látszó madarak. Míg ők tanulták a szárnyalást, újabb két tojás jelent meg a fészekben. Az egyikük már ki is kelt, talán éppen szeptember első napján, hirdetve a csodát az örök megújulásról.

Ezek a galambok az osztályfőnöki életérzés legékesebb metaforái, az élet költészete a hétköznapokról.