Nagyon örültünk egymásnak. Először csak egy üzenet: szervezik az osztálytalálkozót. Aztán egy e-mail: mehetünk? Igen! Később már telefonon beszélünk: mindenkinek kiment a meghívó, várjuk a találkozást. Eljön a szombat délután, és a régi osztálytársak meglepetéssel teli örömmel méregetik egymást a Deák utcán. Még nem mennek be, pedig a nagykapu tátott szájjal hívogatja őket. Meghatottan mérik fel az elmúlt harminc év okozta karcolásokat a társak arcán. Ők a '81-es Jaksa-fiókák. Az osztályfőnök morog, mert csemetéi eddig nem találkoztak, de ő is örül, hogy most egyszerre … Ágnes, a főszervező lelkesedik: „30 éve nem találkoztunk, de most nagyon örültünk egymásnak, jó volt egy kicsit nosztalgiázni az iskola öreg falai között … egy iskolánál nagy dicsőség, hogy ugyanúgy, ugyanolyan nagy létszámmal tud működni, mint régen; sőt nagyon sokat fejlődött, pedig a mai világban nagyon nehéz megmaradni, népszerű iskolának lenni”. A közös órák peregnek, a régi tabló megújult: habos sütemény formájába bújt. Jó volt ismét együtt. De a következőre ne kelljen ismét harminc évet várni!