vizmu.net

A rendkívüli időjárásra való tekintettel a Vásárhelyi Pál Szakközépiskola és Kollégium intézményében 2012. február 6-án és 7-én (hétfőn és kedden) a tanítás szünetel.

Jelen állás szerint a tanítás szerdán reggel kezdődik újra. A kollégisták a megszokott módon kedden délutántól foglalhatják el szállásukat.

Nyomatékosan kérem diákjainkat, hogy hétfőn és kedden ne jöjjenek be az iskolába!

Felhívom a kollégista és a bejáró tanulók figyelmét, hogy semmiképpen ne induljanak el Békéscsabára, ha az eljutást illetően kétségek merülnek fel. Előzetesen mindenki tájékozódjon az utazási körülmények, az útviszonyok felől.

Ügyeleti telefonszámaink:

iskola: 66/321-145, 66/443-006; kollégium: 66/325-788; igazgató: 30/488-6218.

Az esetleges változásokról a honlapunkon adunk hírt: www.vizmu.net.

A fenti hírekről értesítsétek osztálytársaitokat is! Szükség esetén vegyétek fel a kapcsolatot osztályfőnökötökkel!

Török Árpád
Igazgató 

Ami nem meglepő nálunk februárban, mégis…

Napok óta figyeljük, hogy bejön-e, amit az időjósok jövendöltek. Bejött, pontosan!

Már csütörtökön mérlegeltük a teendőket. A sok távol lakó vízműsre való tekintettel előre kellett gondolkodni. Reméltük, hogy néhány órát késik a fehér áldás. Péntek reggelre azonban kiderült, hogy legfeljebb perceket. Előbb a Békés megyén kívül lakókat küldtük haza, utána a többi bejárót és kollégistát, végül délben a csabaiakat is. Akkor már esett rendesen.

   Korábban az iskolánk honlapján közöltem a különböző versenykiírásokat.
  Örömmel láttam, hogy ezekre többen jelentkeztek: volt, aki esszét írt, verset fordított, mások fotóztak, többen rajzoltak.
  Úgy gondoltam, hogy kellene egy hely, ahol naprakészen, folyamatosan több pályázatot tudnék közreadni. A jövőben ezeket a versenykiírásokat a földszinten, az udvari ajtó melletti hirdetőtáblán találjátok.
  További információkat tőlem kérhettek, és szeretném, ha a pályázók nekem is szólnának indulási szándékukról.
   Eredményes munkát, sok sikert kívánok!

                                                                                                          Oláhné Tóth Judit

Már nagyon régen találkoztunk, állapítottuk meg volt osztálytársammal, Móricz Sándorral. Osztálytalálkozót kellene szervezni! Mikor is végeztünk? Gyors fejszámolás… 2002-ben érettségiztünk, 9 és fél éve.

Elhatároztam, hogy kezembe veszem a szervezést. Alig volt meg néhány ember telefonszáma. Szerencsére kéznél voltak a közösségi oldalak, gondoltam legalább most tényleg hasznos lesz. Mindenkit tudtam értesíteni, bár nem volt könnyű.

Vége az első félévnek. Mindenki megkapta az értesítőt, és elégedetten (esetleg elégedetlenül) nyugtázhatja, milyen munkát végzett eddig. Akármilyen is lett a félévi eredmény, hasznos elgondolkodni azon, kell-e változtatni a tanulás módszerein vagy maradhat minden a régiben, hiszen most a visszajelzés alapján lehetőség van a jó irányt megtartani vagy a jó irányba változtatni.

Hosszú menetelés végére értek a vízműs futsallos fiúk. Még a tavalyi évben kezdődött a sorozat, amikor is megrendezték a Megyei Futsall elődöntőt Szarvason. Itt három mérkőzése volt a focistáinknak, amelyekből mind a hármat meg is nyerték. Szarvas – Vajda Péter Gimnáziumot 2-1-re, Gyula – Harruckern János Intézmény csapatát 5-1-re, Gyula – Göndöcs Benedek Középiskolát 3-1-re vertük meg. Ezzel a csoport élén zártunk, következhetett a megyei döntő rá egy hétre Gyulán.

Csütörtökön tartottuk a „Ki a legÖKOsabb?” elnevezésű környezetvédelmi verseny záró rendezvényét. Az Alföld minden szögletéből érkezett 22 versenyző feszülten várta a szellemi torna kezdetét. Az első feladat kiosztásakor megnyugodtak a kedélyek, lázas keresgélés kezdődött a fiatalok ismereteiben, hogy minél több pontot sikerüljön begyűjteni. Az izgalmas fordulók után kialakult a döntő névsora, ahová a legeredményesebb 11 küzdő jutott be.

  Szeretem nézni, amikor beiratkozáskor egykori vízműsök lelkesen terelgetik kissé megszeppent gyereküket, testvérüket vagy rokonukat. – Jó lesz itt, meglátod! Én is nagyon szerettem idejárni!
  Sokszor megfordult a fejemben, hogy össze kellene gyűjteni a „Vízműhöz hű családok” nevét, de ez a hosszadalmas kutatómunka több kötetnyi olvasmányt eredményezne. Aztán úgy gondoltam, hogy csak az ebben a tanévben nálunk tanuló testvérekről írok, de –szerencsére – ők is olyan sokan vannak, hogy elvetettem ezt az ötletet is.