A ballagóének kíséretében
Kegyes volt az időjárás a szombati ballagókhoz, nem esett, nem tűzött… A megállapítást a vendégek beszélgetéséből csíptem el, és maradéktalanul osztottam. A vízműsök érettségiző évfolyamának ebben az évben is szép és maradandó emléket nyújtó esemény volt a ballagás.
A szülők és vendégek népes tömege gyülekezett a meghirdetett kezdés előtt. Eközben a nap főszereplői a hangulatosan feldíszített iskolaépületben az ünnepi vonulásra készültek. A ballagóének kíséretében lassan araszoló sorban a szeretet virágai és a mosolygó arcok köszöntötték a vendégeket.
Az elhangzó versek, beszédek méltatták a ballagók középiskolai érdemeit, idézték az elmúlt évek kellemes perceit, és sok jó tanáccsal látták el a fiatalokat. A névadó, Vásárhelyi Pál aulában elhelyezett mellszobrán ebben az évben is megújult az emlékezés koszorúja; az iskola zászlaját pedig a követő évfolyam képviselői vették át. Schnider György igazgató úr jutalmakat nyújtott át a legeredményesebbeknek; az igazgató úr ismertette az osztályok közötti verseny eredményét is.
A hivatalos rész zárultával a daliás fiúk és csinos lánykák csatlakoztak szüleikhez. A meleg ölelések, puszik után kicserélték ünnepi élményeiket, és lassan a kijáratok felé indultak. A ünnepelteknek és vendégeiknek a vízműsök a Vizes Lepedő című diákújság legfrissebb számait nyújtották át búcsúzóul. A délelőtt oly zajos és zsúfolt Deák utca délutánra visszavette szokásos szombat délutáni csendes köntösét.
Az ünnepségen rögzített fotókból készült összeállításunkat KÉPTÁR rovatunkban láthatjátok: <<< LINK >>>