…leírok egy kedves történetet. A napokban éppen órára indultam, amikor vendégem érkezett. Egykori tanítványom keresett fel, akiről már régóta  nem hallottam. Azt mondta, hogy „dicsekedni" jött, és boldogan húzta elő táskájából a frissen megszerzett nyelvvizsga-bizonyítványát. Bevallom, nagyon meglepődtem, hiszen diákként eléggé hanyagolta a német tanulását.

Úgy gondolta, sosem lesz rá szüksége, nem is érdekli és különben is annyira nehéz...A mostani munkahelyén követelmény a nyelvtudás, használja is a németet és közben megszerette. Sőt, folytatni akarja a tanulást és pályamódosítást tervez.  Bevallom, jólesett, hogy örömével felkeresett  és arra gondoltam: igen, ezért érdemes csinálni!

A következő szünetben már várt bennünket a tanáriban a hirdetés: a diákok pedagógusnapi műsorral köszöntenek bennünket. Szűcs Gábor (11. A) verset mondott, Braun Gergő (9. E) és Hajdu Imre (9. E) zenélt, a lányok virágot osztottak, sőt az egyik osztálytól (11. D) még tortaszeletet is kaptunk. A mellékelt képek a hangulatos pedagógusnapi ünnepségen készültek.

Fotók: Somogyi Zsolt