Június 15-én, szombaton gyönyörű idő volt. A napsütésben a Vízmű udvarán tanulók sokasága sorakozott fel, várva a tanév befejezését.
A vakációt köszöntő vers után az igazgató úr a beszédében emlékeztetett arra, hogy a tanévzárón nemcsak ünnepélyesen pontot teszünk egy időszak végére, hanem egyben számvetést is készítünk. Megünnepeljük mindazt, amit meg tudtunk valósítani az elmúlt tíz hónap során. Ilyenkor sorra vesszük az év legszebb pillanatait; azokat a tetteket, amelyeket diáktársaim, tanáraink és a szüleink egymásra számítva, egymásban bízva, közösen valósítottak meg, hiszen minden nap történt valami fontos, valami kivételes, valami megismételhetetlen. 
Ezután jutalmat kaptak azok a tanulók, akik kiváló eredményt értek el, vagy sokat dolgoztak a közösség érdekében, illetve sporttevékenységük által sikert hoztak az iskolának.
Az ünnepség végén minden osztály a saját termébe vonult, ahol az osztályfőnök átadta a bizonyítványokat. Egy esztendő után újból kezünkben tartottuk bizonyítványunkat. Komoly munkát tudhatunk magunk mögött: terveztünk, küzdöttünk, izgultunk, örültünk a sikereinknek és tanultunk a kudarcokból.
Mindannyian örülünk, hogy most egy hosszú tanítási szünet kezdődik. Én azonban mégis szomorú vagyok, mert hiányozni fognak az osztálytársaim, tanáraim és az iskolám. Gondolataimat egy verssel zárom:

Veress Csilla: Kezdődik a vakáció

Kezdődik a vakáció
szőhetsz bátran terveket,
iskolánkban nyár kisasszony
bezárta a termeket.

Pihenhet a leckefüzet,
nem köt már a tanulás,
felelések izgalmával
vekker se kelt hat után.

Száll a labda, vár a tábor,
hűs vizével hív a tó,
habjaiban megfürödni,
versenyt úszni, jaj, de jó!

Elköszön a pad, a kréta:
jó nyaralást, gyerekek!
Szeptemberben kipihenten
találkozunk veletek!

A tanévzárón készült képek a kétárban >>>