A gólyabálon ugyan már vízműssé avatták kilencedikeseimet, de azért mégsem olyan nagyok ők még… Elhatároztam, hogy csapatépítő tréning gyanánt elmegyünk a Vár-Játék játszóházába. Meglehetősen furcsállták az ötletemet, de végül persze azért elmentünk.

Eleinte kicsit megilletődve topogtak a játékok között, de aztán hamar oldódott a feszültség. Belevetették magukat a színes labdák közé és önfeledten hancúroztak. Labdáztak - persze főleg egymást dobálták -, társasjátékoztak, igyekeztek végigkúszni az alagúton. A lányok felpróbáltak néhány farsangi jelmezt, természetesen királylánynak, angyalnak öltöztek be. Láthatóan nagyon tetszett az osztálynak ez a kikapcsolódás, jó volt nézni a mosolygó arcokat. Íme néhány vélemény a diákoktól:

„Először butaságnak tartottam, hogy középiskolásként játszóházba megyünk, de végül nagyon jól szórakoztunk.”

„Nagyon jól éreztem magam a játszóházban, hiszen újra kisgyereknek érezhettem magam.”

„Jól éreztem magam, az osztályban is azóta sokkal jobb lett a hangulat. A játszóház jó stresszoldó volt. Nagyon élveztem.”

„Nagyon jól összehozta a csapatot a közös élmény, a hétköznapi feszültséget jó néha levezetni.”

„Nagyon kellemes és jó érzés volt az osztályommal átélni azt, amit kisgyermekként annyira élveztem, szerettem.”

Úgy látszik, mégiscsak jó volt az ötletem. J