Iskolánkban a leendő útépítő technikusok nem csak az utak tervezésével, építésével ismerkedhetnek meg, hanem betekintést nyernek a hídépítés rejtelmeibe is. Ennek keretében egy kis kutatómunka révén Novák Zoltán tanár úr segítségével bemutatjuk fővárosunk hídjait. Folytatva az ősszel megkezdett - Budapest hídjait bemutató - sorozatunkat, most az 50 éve újra átadott Erzsébet hídról olvashattok.

A világ első acélpilonos lánchídja volt. Létesítését az 1893. évi XIV. törvénycikk rendelte el a Ferenc József híd építésével együtt. 1898 és 1903 között épült, nem sokkal a Ferenc József nevét viselő híd (ma: Szabadság híd) után. A híd a maga idejében műszaki szenzációt keltett, mivel egyetlen, 290 m hosszú nyílással ívelt át a Dunán. A kiviteli terveket a Kereskedelemügyi Minisztérium hídosztálya készítette Czekelius Aurél irányításával, a Kherndl Antal műegyetemi tanár által kidolgozott statikai számítási rendszer szerint. A láncokat, a sarukat, a lehorgonyzásokat Gállik István, a merevítőtartót és a pályaszerkezetet Beke József mérnökök tervezték. A híd esztétikai megjelenése Nagy Virgil építész munkáját dicséri.

A híd azonban a második világháború áldozatává vált: 1945 januárjában a visszavonuló német csapatok felrobbantották, s csak 1961-ben kezdődött meg az újjáépítés. A robbanás a pesti oldal pilonjait nem rombolta le, így azok egészen a helyreállítás megkezdéséig mementóul szolgáltak a főváros polgárai számára. E munkálatokra csak 14 év után, 1959-ben került sor, ugyanis a Budapest újjáépítéséért felelős mérnökök szemében a Gellérthegy és a Belváros között húzódó átkelőhely restaurálása a másodlagos feladatok közé tartozott.

Az új híd tervrajzainak elkészítésével Sávoly Pál mérnököt bízták meg, aki korábban a Petőfi híd és az Árpád híd felépítésében, illetőleg több Duna-híd restaurálásában is közreműködött. Sávoly látványtervei alapján 1959 nyarán meg is kezdődtek az előzetes munkálatok.

1964. november 21-én adták át a forgalomnak. A 6300 tonnás acélhíd 29 darab, egyenként 90 tonnás hídtagból áll, ezt a terhet alig több mint ezertonnányi kábel tartja. A kábeleket a Ganz–MÁVAG alvállalkozójaként a Magyar Kábel Művek gyártotta budafoki gyáregységében. A medernyílásban 61 db, a parti nyílásokban 66 db, 55 mm átmérőjű kábelt húztak be a híd mindkét oldalán.

Az új híd közel tíz méterrel lett szélesebb a réginél, ugyanis a járdákat a függesztőkábeleken kívülre helyezték. 1975-ben távolították el végleg a villamosvágányokat, ekkor kapott új szigetelést és felületvédelmet is a híd. További felújítások: új dilatáció, kopórétegcsere, mázolás, új burkolat, járdaátépítés, korlátátalakítás. Az újjáépített híd kivilágítását tervezte és kivitelezte (1963-1964 között) Vitéz Csákány György kisiparos.

A híd későbbi díszkivilágítása 2009. október elején készült el, és 2009. november 17-én, a főváros napján adták át hivatalosan. A japán nép ajándékaként a költségek felét Japán állta, a kidolgozást Isii Motoko japán tervezőnő végezte.