Szeptemberben még valahogy nem hiányzik. A nyári szünetről éppen visszatért diákok tartogatnak egymásnak sok-sok nyári élményt, amit a szünetekben el is mesélnek. Nem baj, ha nincs hozzá zenei aláfestés. A szeptemberi verőfényben a vízműsök gyakran sütkéreznek az udvaron, és annak az akusztikája ugye nem egészen jó. Arról nem is szólva, hogy az őszi programok maguk is tartalmaznak háttérzenét, a koncertek mindig jól szólnak.

Aztán lassan behúzódunk az épületbe, és megjelenik az igény: induljon az iskolarádió. A leghatározottabbak rágják a fülemet, ugyan írjam már ki a pályázatot! Az üzemeltetésre bárki pályázhat, és pályázó minden évben több is van. Általában a zene és a színvonalas szórakoztatás iránt elkötelezett teamek jelentkeznek, a legjobbak nyernek.

Októberben most is megszületett a döntés, és azóta szorgalmasan üzemel a vízműsök rádiója, a Zenekó. A műsoridő igazodik a csengetési rendben kijelölt szünetekhez, a tartalom pedig a vízműsök igényeihez. Lehet számokat kérni - amit én nem szoktam - mégis jólesik, hogy néha felhangzik egy-egy „muzeális érték” is az elmúlt évek kincseiből.

A szerkesztőség tagjai a feladatokat korrekt módon megtervezik, felosztják egymás között. Azért van, hogy nincs nálunk olyan reggel, hogy a Vízműbe érkező tanárok és diákok ne kezdenék vidáman a napot. A stáb tagjai: Leel-Őssy Dániel, Molnár Szabina, Petrás István, Virág Enikő, Virók András, Zemancsik Tamás.