Az Árpád híd Budapest egyik közúti Duna-hídja Budapest III. kerülete és Budapest XIII. kerülete között, egyben a leghosszabb budapesti Duna-híd. Napjainkban Budapest legforgalmasabb hídja, naponta mintegy 150 000 jármű halad át rajta.

Helyén már a rómaiak is létesítettek hidat, amely összekötötte Aquincumot a túloldali erőddel. Az Árpád fejedelem nevét viselő híd építését már 1903-ban eltervezték, azonban a tervpályázatot csak 1929-ben írták ki.

Építése 1939-ben indult meg Kossalka János tervei szerint, mely a 928 méter hosszú hidat 103 és 102 méteres nyílásokkal képzelte el. A budai oldali 103 méteres nyílásokkal tervezése idején az Árpád híd a világ legnagyobb támaszközű gerinclemezes hídjának számított. A munkálatokat 1943-ban, a második világháború miatt félbehagyták. Ekkor még csak az alépítmények, valamint a felépítmények rövid szakasza készült el. Már álltak a hídfők, a pillérek, a hajógyári-szigeti vasbeton áthidalás, a Margitsziget  szárnyhíd és az acélhidak néhány része. Az Árpád híd volt az egyetlen, amit a németek nem robbantottak fel a harcok során. A háború után 1948-ban folytatták az építkezést.

A hidat végül 1950-ben nyitották meg, az eredetileg neki szánt Árpád név helyett Sztálinról elnevezve. A munkákat Széchy Károly és Sávoly Pál irányította. Az újpesti vasúti híd megépültéig (1955) a híd villamos vágányát vasúti teherszállításra is használták. 1969-ben nagyobb fokú javítási munkákat végeztek rajta. Az 1958-ban Árpádra (vissza)keresztelt híd 1980-1984 között a Hungária körgyűrű kialakítása miatt 2×3 sávosra bővült, ekkor korszerűsítették a hídon áthaladó 1-es villamosvonalat is.

A híd 1950-es kiépítésekor 11 méter szélességű útpályával, és 2×1 méteres járdával rendelkezett. Szélesítésekor az eredeti középső útpálya mellé két oldalt gyakorlatilag két új hidat építettek, amivel 18,80 méter szélességűre bővült: 3,4 méter szélességű járdával és a két oldalon 1-1 méter szélességű kerékpársávval egészítették ki.