A történet 2012 tavaszán kezdődött… A menyasszonyom futócipőt húzott, és elindult kocogni. Kezdetben csak kettő, négy, hat, majd nyolc kilométert futott. Azt hittem, még csinosabb és fittebb akar lenni az esküvőnkön. És valóban, a nagy nap után néhány hét kimaradt, de aztán újra elindult, és egyre többször edzett.

Majd ismét szünet (pár hónap) következett, hiszen a kislányunkat hordta a szíve alatt. Ám amint letelt a szülés utáni kötelező hat hét pihenő, ismét előkerültek futócipők. És egyre gyakrabban. Még ekkor is gyanútlan voltam….

Azt gondoltam, hogy ismét csak formába akar lendülni…De ahhoz képest egyre többet és sűrűbben indult el. Nyár elején bejelentette, hogy félmaratonra készül.
2014. szeptember 7-én sikeresen lefutotta a 21097 métert. Nagyon büszke voltam rá.

Ám ezután még mindig nem volt megállás! Sőt, talán csak ekkor kezdődött igazán! Még több edzés, még több kilométer, és egy újabb tényező, az idő is képbe került. Az adventi félmaratonra készült. Javítani akart a szeptemberi időeredményén. És sikerült is neki: majdnem 10 perccel előbb ért a célba, mint a korábbi versenyen. Azóta minden héten négyszer edz , futásairól naplót vezet, esténként pedig futással, futófelszerelésekkel, versenyekkel kapcsolatos honlapokat nézeget.

Már meg is van a 2015. évi terve: 2015 kilométert fut, minimum négyszer rajthoz áll félmaratoni távon és persze próbál javítani az idején. Éppen ezért még most, télen sincs pihenő, ha esik, ha fúj, nem számít… Bele sem merek gondolni, mi lesz, ha teljesíti idei terveit. Mi jöhet még? Csak nem a maratoni táv?