Ötödik éve, hogy az iskolai könyvtár új helyre költözött az épületben. Ötödik éve, hogy én vagyok az iskola könyvtárosa. Ez alatt az öt év alatt nem volt két egyforma.

Az első tanév a berendezkedés jegyében telt. Szép feladat volt kitalálni, milyen is legyen az új iskolai könyvtár, ami speciális feladatokat lát el. Az olvasóközönség évről-évre nagyot változik: egy évfolyam megy, egy évfolyam jön. A kilencedikesek mindig más érdeklődésűek, és mások a szokásaik, így minden évben más felhasználói igényeket kell kiszolgálni, miközben a feltételek is változatosak.

Az volt a célom, hogy minél többen keressék fel ezt a teret, és ezért igyekeztem barátságos, de funkcionális könyvtárat kialakítani. Ennek érdekében már a költözködés során áttekintettem a könyvtár állományát és igyekeztem azt az elavult művektől megtisztítani. Ekkor még az egyik –„múzeumnak” kinevezett – polcon elhelyeztem ezek közül néhányat. Az is nagy változás volt, hogy a könyvtár szolgáltatásait számítógépekkel, internettel bővítettük. A költözés sokakat megmozgatott: diákok és kollégák segítették a pakolást-rendszerezést, a válogatást, a terem díszítését. Az év első nyílt napjára így készen álltunk a vendégek fogadására. A berendezkedés azonban nemcsak ennyit jelentett – a könyvtár nyújtotta lehetőségekkel az iskola közösségének minden tagját meg kellett ismertetni. Öröm volt tapasztalni, hogy milyen sokan használták a könyvtárat: jöttek kölcsönözni szünetekben, lyukasórán és délutánonként. A legtöbben interneteztek vagy beszélgettek, de volt, aki tanulni ült be és itt várta a délutáni órái kezdetét.

A második évben már fotókiállításunk és koncertünk is volt és a diákönkormányzat összejövetelei is itt zajlottak. Angol órát és szakmai valamint fordítóversenyt is tartottak a kollégák a könyvtárban. A következő két évben társasjátékokat vehettünk, és ez szintén sokakat vonzott. Gyakran megtörtént, hogy valamelyik logikai játék annyira felcsigázta a diákok érdeklődését, hogy több szüneten keresztül visszatértek, hogy megfejtsék a feladványt. Nagy csatákat vívtak például az egyik kedvenccel, a Vinominoval. Sajnos, az utóbbi két évben nem volt forrásunk könyvvásárlásra, de akadt olyan diákunk, aki saját könyvtárából adományozott nekünk példányokat, és ezek most is nagyon kedveltek a vízműsök körében.

Második éve végezhetik a közösségi szolgálatot a tanulók a könyvtárunkban. Többen éltek már ezzel a lehetőséggel. A tavalyi évben a könyvtárteremben rendeztük az állományt, sok ügyes segítőm volt. Ebben az évben is többen jelentkeztek, de két igazán kitartó önkéntes végezte a munka nagy részét: Illés Gyula és Oláh Dávid a 10. D osztályból. Nekik köszönhető, hogy a raktárban elhelyezett tankönyvek áttekinthető rendben sorakoznak a polcokon, és ők azok, akik a selejtezést előkészítik. Bár ez unalmas munkának tűnik, a fiúk szerint sokat lehet közben tanulni a történelmünkről azokon a könyveken keresztül, amelynek az adatait felveszik. Megtalálták az 1-es raktári számú könyvet is. Ez sem tarthat már igényt a mai olvasók érdeklődésére, ezért nem kerül vissza a polcra, de megörökítettük az utókor számára.

Sok munkánk lesz még a selejtezés során (és ehhez is várom az önkéntesek jelentkezését), de ebben az évben gyarapíthatom is a könyvtár állományát – elsősorban nyelvkönyvekkel, tudománytörténeti művekkel. Várok hát mindenkit a könyvtárba új és régebbi könyvekkel, internettel és játékokkal.