Ismét elérkezett egy tanév vége, megjött a szép idő. Ez egy dolgot jelent: a mindenkori 14. Dg évfolyam túrabakancsot húz, kalapácsot vesz a kezébe és útra kél, hogy meghódítson egy földtani látnivalókban gazdag vidéket, kicsiny hazánk területén.

Hosszas mérlegelés és kutatómunka után a geológusok „vezérkara” úgy döntött, hogy idén a Balaton-felvidék, azon belül a Káli-medence kies tája felé veszi az irányt, hogy megmutassa a terepen azokat a földtani objektumokat, amit a hallgatóság eddig csak az iskola falai között láthatott, fotókon keresztül.

A 16 főből álló lelkes kis csapatot Méhi Gabriella, Szenti Alexandra és Veres Zsolt tanárok kísérték el hosszú útjuk során, Erdős Dániel Szegeden végzett földtudós független szakértővel kiegészítve. A csapat sajnálatára Lisztes Tibor osztályfőnök erdélyi elfoglaltságai miatt nem tudott részt venni az expedícióban.

A kánikulai hétvége igazi meglepetéssel kezdődött a pénteki induláskor: az egész napos utat mintegy megkoronázta a Szajolnál történt felsővezeték-szakadás, amely miatt a lelkes kis csapat több órás késéssel érkezett meg a terepgyakorlat bázisát adó kis faluba, Kővágóörsre. A jó hangulat, a vonatozás közbeni tájképi értékek látványa (pl. Szabadbattyáni-rög, Keleti-Bakony, Balaton) azonban feledtették a MÁV-os problémákat és gyorsan eltelt a pénteki utazási nap. A megérkezés után a kővágóörsi Kővágó Panzióban elfoglaltuk szállásunkat és este egy kis ismerkedési est vette kezdetét, no persze csak óvatosan, hisz másnap 22 km-es gyalogtúra várt a csapatra.

Szombaton egy igazi nyári nap várt ránk, sok-sok szakmai programmal. A több mint 20 km-es gyaloglás közben felfűztük a Káli-medence legfontosabb földtani értékeit. Kalapáltunk a Kereki-pusztánál lévő árok partján, ahol a terület alsó-triász rétegsora bukkan a felszínre, számtalan ősmaradvánnyal. A következő megálló a Kereki-domb volt, ahol egy 3-4 millió évvel ezelőtti heves vulkánkitörés kőzeteit tanulmányozhattuk. Innen egy jó fél órás gyaloglás volt Szentbékkálla, ahol a terület legnagyobb és legszebb kőtengerét tekintettük meg. Egy kis delelés után Szentbékkálla szélén egy földtani feltárást néztünk meg, ahol a bazalttufában a földkéreg 60-80 km-es mélységéből felszakított zárványokat tanulmányozhattuk. Egy kemény szuszogtató után felérkeztünk a pompás Fekete-hegy bazaltból álló platójára, ahol az Eötvös Károly-kilátó áll. Innen mesés panorámában gyönyörködhettünk a Balaton felé. Meglehetősen elfáradva, jó későn értünk vissza a szállásunkra.

A nehéz túranap után pedig kést fogott a csapat kevésbé fáradt része és egy közös bográcsozás vette kezdetét. Igaz, a paprikás krumpli este 11 óra felé lett kész, de ez az ízéből mit sem rontott!

Az éjszakai pihenő után másnap esőre ébredtünk, ezért a szakmai bányalátogatási program kimaradt, mindenki nagy sajnálatára. Az összepakolás után fájó szívvel, de Békéscsaba felé vettük az irányt.

A terepgyakorlat célja a terület földtanának megismerése mellett a csapatépítés és a jó hangulat megteremtése volt. Úgy gondolom, hogy a célját elérte a kirándulás! Még úgy is, hogy másnap a csapatra komoly megmérettetés várt: a technikusi vizsga gyakorlati része.

Ne feledjük: a szakmát nem lehet megtanulni az iskola padjaiban, hanem ki kell menni és meg kell nézni! Tehát: KALANDRA FEL!