Ebben az évben az első hó érkezése egybeesett a téli szünet utáni iskolakezdéssel. Két nagy öröm egyszerre!

Hosszú volt a karácsonyi vakáció; sokat pihentünk; még többet lustálkodtunk … már hiányzott egy kis izgalom. Hiányoztak a barátok, iskolatársak, … a suli, … egy kicsit még a tanárok is.

Az osztálytársak nagy örömmel estek egymás nyakába, sorolták a téli élményeket, előkerültek a szilveszteri képek is. (Nem mutattuk meg mindegyiket.)

És szólt a csengő … érces hangját kellemesen ismerősnek találtuk, bár még maradhatott volna egy kicsit. Az ajtó becsukódott, néhány kedves köszöntő szó … és elkezdődött a varázslat. Ismét órán voltunk, a műsort nekünk „vetítették”, tanárunk ismét kitette értünk a lelkét. (Egy csöppet magáért is, hiszen a félévi osztályzatok egy kicsit őt is értékelik. :)

Aztán lassan elkezdett esni a hó. Nem szakadt, nem szálldogált, esett. Pont annyi, hogy befedje a Vízmű épületét, az udvart, az utcát, a tájat. Hát, persze, hogy megdobáltuk egymást … meg a lányokat.

Lassan minden a helyére került. Dolgos hétköznapok kezdődtek.