Ez is az idén történt…

Geológus terepgyakorlat a Bakonyban
Az őszi és tavaszi szünet a geológusok számára már több éve rendszeresen 2-3 napos terepgyakorlattal kezdődik. Ezek a napok nem csupán kirándulások, hanem komoly szakmai munkát is jelentenek tanulónak, pedagógusnak egyaránt.
Mivel stratégiánk része, hogy bővítsük kapcsolatainkat működő cégekkel (bányavállalatokkal, nyersanyagkutató cégekkel, és nem utolsó sorban potenciális szálláshelyekkel), így mára már több „bejáratott” helyszínünk is van, amit rendszeresen felkeresünk ilyenkor.

Idén tavasszal így jutottunk el Halimbára, egy kis településre, amely a Bakony szívében rejtőzik. Szó szerint így van, mert első pillantásra teljesen jelentéktelen falunak tűnik. Azonban egy-két napot eltöltve ott, kibontakoznak színei: egyedülálló magán lepkegyűjtemény, az ajkai üveggyártás árnyékából kibúvó öblösüveg-manufaktúra(!), gyógyteakeverő „füvesasszony” – mindezek után a környék geológiai látványosságai csupán ráadásnak tűnnek.

A geológus munka nem csupán a kőzetekre, ásványokra, rétegekre, szerkezetekre koncentrálódik. Emberek, épületek, életmód, növény- és állatvilág – megannyi benyomás, íz, illat, zaj… Mindez hozzáadódik a mérések, számítások, kőzetleírások amúgy száraznak ható adathalmazához. Ebből alakul ki a KÉP, amely aztán minden egyes „visszajáráskor” módosul kicsit: soha sem ugyanarra a helyre érkezünk, még ha ugyanott is vagyunk: az emberek másképp mesélnek, az üveget mások fújják, a tea is másképp keveredik.

Szerencsére azért a földtani információk nem változnak ilyen gyorsan. A tipikus szerkezetek, kőzetek, ásványok, nyersanyagok évről-évre visszaköszönnek.

Az idén két új helyszínnel gazdagodtunk: Nyírádon meglátogattuk a külfejtéses bauxitbányát, illetve útba ejtettük az uzsai bazaltbányát.

Ezen kívül – geocaching-túra közben – megnéztük az ajkai bányamúzeumot, és jutott idő némi ásvány- és kőzetgyűjtésre is.

Ősszel a Zemplénbe készülünk, mostmár törzsvendégként látogatunk el Pálházára a 12. évfolyamos geológusokkal.

Lisztes Tibor