Tizenkettedik évfolyamos tanulóink túl vannak az érettségi vizsga írásbeli részén, hétfőn elkezdődnek a szóbelik. Sokan gondolják úgy, hogy ez a rész már nem olyan nehéz, mivel szóban, élő beszédben könnyebb javítani, a kérdező tanár hajlamosabb lehet elsiklani az apróbb hibák felett, ugyanő – ha úgy akarja - rávezető, segítő kérdéseket tehet fel…

30 éves vizsgáztatói tapasztalatom azonban azt mondatja velem, nem biztos, hogy ez minden esetben így van. A feleletek átlagos ideje 10 perc, de maximálisan 15 is lehet, jobbára önálló témakifejtés a követelmény, ráadásul egy jelölt több tárgyból is szerepel, általában ugyanazon a napon, egy csak őt figyelő, külön bizottság előtt. És az érettségi vizsgán nem egy-egy hosszabb-rövidebb anyagrészből kell beszámolni, mint a tanórákon, hanem átfogó, rendszerezett ismeretek bizonyítására van szükség, esetleg évekkel korábban tanult dolgokra kell visszaemlékezni - éppen ott és éppen akkor. Nem számít, hogy a vizsgázó esetleg kialvatlan, családi problémák vannak, vagy épp, hogy csak túl van a nagy Ő-vel történt szakításon!
Ha mindehhez hozzávesszük a kényszerű várakozást, a felfokozott hangulatot és a stresszt, akkor már nem is tűnik olyan könnyűnek az a szóbeli. Bizottsági tagként/elnökként magam is sok nehéz, torok- és szívszorító pillanatot éltem már át. Talán az a legrosszabb, amikor az ember biztos benne, hogy a tanítványa sokkal többet tud, csak a pillanatnyi lelkiállapot, a vizsgaszituáció blokkolja… pontokat azonban csak a konkrét teljesítményre adhat.
Néha azonban derűs, humoros mozzanatok is előfordulnak a szóbelin, amik kiválóan oldják a feszültséget. Íme néhány „gyöngyszem”:

FÖLDRAJZ
Tanár: Meg tudná mutatni a térképen, hogy hol van Mumbai?
Jelölt: Talán itt valahol… vagy nem, mégis inkább errefelé…
Tanár: Óh, azért Indiát ne Amerika partjainál keresse!
Elnök: Kolumbusz is ott kereste, mégis milyen nagy ember volt!

ANGOL
Tanár: Nagyvárosban, vagy kisebb településen lakik?
Jelölt: Nagyvárosban.
Tanár: Milyen vásárlási, kulturális és szórakozási lehetőségek vannak ott?
Jelölt: Bocsánat, mégis inkább egy nagyon kicsi faluban lakom…

TÖRTÉNELEM
Tanár: Köszönöm, nagyon szép felelet volt, szívesen is hallgatnám még, de lejárt az időnk.
Jelölt (kicsit kelletlenül áll fel, a jegyzeteit nézegeti): Pedig lett volna ám itt még egy-két világháború!