Szép reggel (egy új nap kezdete), na megint együtt utazunk, néhány ember (no meg én, na így má’ tömeg). Már fáradt arcok, meredt távolba nézés, (hahaha) persze mindezt azok teszik, akiknek valami csoda folytán ülőhely jutott :) Na mindegy, szóval utazunk, tülekedünk, támogatjuk egymást mi megfáradt utasok, jelzem: hétfő van! Picit kinyílt szememmel látom embertársaim mai felhozatalát.

Na kezdjük! Jobb lapockámnál fiatalok, egyik fülükben általam is hallgatni kényszerült intenzív zenei hangok, másik fülük szabad, azokra az igen elmés megjegyzésekre, amiket az átélt elmúlt hétvége élménye ecsetelésére folytatnak. "Ittunk, naja ott vot, azaz izé, na tudod, és én is azt az izét, na gondolhatod milyen jó vot." Nézem: alig ér a vállamig, kese haj, semmit mondó szemek, persze akkor már csillognak míg beszél és újra átél mindent!

Én is átéltem! De jó volt otthon is dolgozni. És a szemem is csillog, no de a portól, amit az elmúlt hétvégi kertrendezés a szemembe csalt! És mutogat is hozzá, persze szélesen ebből kapunk páran, mire mi nem szépen, de rácsillogunk szemmel!

Előttem lányok hada....oldalra kacsingatva kicsit haj dobálva, (helyszűke van így tehát mindenki más körben álló is kap a hajzuhatagokból) kicsit kacérkodva próbálnak beszélgetni, vihorászva, hátha felfigyel útközben a nagy Ő!!!! Felfigyelt! Egyszerre több is, így már azért érdekesebb az utazás. Dinnyét viszek pozíció, ajaja na kicsit segít nekik a körben állok hada.

Váltás van! Muszkli helyrajzi megtekintése, általunk is…Juj ez egy nem várt kanyar kapaszkodásra ösztönző gyors helyzetfelismerés, vad röhögések közepette. Táska meghatározhatatlan helyre történő távoltartása gazditól hop-hop megvan újra :)

A reggel, amelyről én és még sokan mások azt hitték álmos unalom, mostanra mesebeli régi önmagunk hasonló élmény idézésébe csap át. Nézzünk szét, mi öregek és kicsit irigykedve vesszük észre milyen gyorsan telik az Idő. Bár néha szidjuk a fiatalokat, és udvariasság szemernyi jelét sem látjuk, nem éljük meg (főleg egy zsúfolt reggel), de látva a lányok ragyogását, a fiúk figyelemfelkeltő igyekezetét, nem változik a Világ (hál istennek)!!!

Mi ez a számban??? Kaptam a szép hajból. Kivele!!! Odább tekintek. Kicsit messzebb tőlem a gyerekem, ring, hullámzik. Már nem az jut eszembe miért nincs begombolva rajta az a pulcsi:)

Minden megálló egyre közelebb visz céljaink felé. Ki dolgozóba, ki iskolába, (ki mellé) , de igyekszünk! Itt vagyok, no de előttem kese barátom, kinyújtva keze és várja leszálló barátai belecsapó tenyerét búcsúzásként. És nem megy arrébb...!!!! Felveszem szebbik Énem "Na rongyolj arrébb, mert nem tudunk leszállni Tőled!", és finoman egy az egyben arrább teszem nyomatékul! Picit még nézem a távolodó heringjáratot, szememmel követem a tovább utazó szépleányok pillantását. Asszem’ megyek dolgozni!!! INDULOK!!!