Osztályunk már hetek óta nagy izgalommal várta azt a pillanatot, amikor közösen főzhetünk. Sajnos az idő eddig nem igazán kedvezett nekünk. Végül november első hetében minden a közös főzés mellett szólt. Készen álltak a hozzávalók, az időjárás és az osztály hangulata is megfelelő volt. Míg mások utolsó óráikon vettek részt, mi szépen lassan kezdtünk kipakolni az udvarra.

Az asztalon alig volt üres hely. Műanyag tányérok, villák, szalvéták és rengeteg konzerv foglalta el a helyet. A fiúk felállították az állványt, és kezdődhetett a bográcsozás.

Idén az osztály nagy része a chilis babra szavazott. E finom étel elkészítésénél Nemes Karcsi büszkén vállalta a főszakácsi szerepet. Miközben a bográcsban rotyogott az étel, addig mi kártyázással, egy kis focival és beszélgetéssel töltöttük az időt. Mikor elkészült a bográcsos, megterítettünk, és kezdődött a lakoma. Az egész osztály dicsérte Karcsit a remekműért. Néhányan úgy gondolták, hogy a csípős nem nekik való, ezért meg sem kóstolják. Bevallom, én is így voltam vele egészen addig, amíg az első falatot meg nem ízleltem. Mi tagadás az utolsó kukoricaszemig megettem.

Ahogy együtt üldögéltünk, és élveztük a délutánt, eszünkbe jutottak a nagyszerű osztálykirándulások, jókat nevettünk. Telt-múlt az idő, és sajnos eljött a pakolás ideje, amihez nem nagyon volt kedvünk. Mégis közösen gyorsan ment a munka.

Úgy gondolom, hasznosan töltöttük el a kedd délutánt. Még jobban megismerhettük egymást, és sokat beszélgethettünk osztályfőnökünkkel is. Remélem ez után még sok hasonló közösségépítő programon vehetünk részt.