Az Etna egy 3340 m magas vulkáni felépítmény az Olaszországhoz tartozó Szicília szigetének északkeleti részén, a mediterrán Messina és Catania városai között. A vulkán nagyszerű látványa, a környék mediterrán klímája, a vulkáni málladékkal kevert kiváló talajok és az azon termő szőlők és gyümölcsösök, a városok történelmi látnivalói és hangulata méltán teszik Európa egyik legvonzóbb területévé. De vigyázat! A 2013-ban az UNESCO Világörökség listára is felvett, paradicsomba illő táj felett egy haragos vulkán őrködik, amely ha úgy tartja kedve, megmutatja erejét.

Az Etna a Föld egyik legaktívabb tűzhányója, s egyben a legrégebben megfigyelt vulkán is: közel 1500 éve figyelik és jegyzik a vulkán minden rezzenését. Voltak olyan időszakok, amikor hosszú időn keresztül aludta álmát, de akadt olyan is, amikor sűrű kitöréseivel ejtette kétségbe környékének lakóit. A legpusztítóbb kitörése 1669-ben volt, amikor a hegy alatt található városokban is komoly károkat okozott. A 2013-as évben a vulkán átaludta a nyarat, de október végén újra aktivizálta magát, s többször is kitört. A napokban zajló kitörése a 16. már ebben az évben. És kit tudja, hány lesz még?

Földrajzból tanuljuk, hogy a Föld nagy vulkánjai az asztenoszféra kvázi plasztikus anyagán/anyagában helyet foglaló és azon elmozduló kőzetlemezek találkozási zónáiban jönnek létre. Ezen találkozási pontoknál a lemezek közeledhetnek vagy távolodhatnak, ill. elcsúszhatnak horizontálisan egymás mellett. Ebből következik, hogy az Etna térségében is valami hasonlót kellene feltételeznünk. De ez nem így van! Az Etnát valószínűleg vulkáni és tektonikai jelenségek bonyolult összjátéka alakította ki. Innen is látszik, hogy az iskola padjaiban megtanult dogmák a természetben soha nem jelentkeznek tisztán, hanem a határfelületek igencsak összemosódnak. Ezért is olyan érdekes a kutatók számára az Etna, hisz számos rejtély vár még megoldásra.

Ha a Föld vulkánosság által színesített területeit megvizsgáljuk, akkor észrevehetjük, hogy a vulkáni felépítmények mérete és alakja igencsak különböző. Attól függően, hogy a mélyből milyen fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkező magma érkezik a felszínre lávaként, nagyban befolyásolja a vulkáni felépítmények alakját is. Például egy sűrűn folyó (viszkózus), savanyú kemizmusú magma nem képes gyors mozgásra és meredek, kúp alakú vulkáni felépítményeket alkot (ilyen pl. az Etna is). A hígan folyó, bázikus lávák pedig lapos, pajzs alakú felépítményeket hoznak létre, mivel kicsi a viszkozitásuk. Ezekből következik, hogy az Etna esetében is egy viszonylag nagyobb viszkozitású és gázokat bőven tartalmazó magma az oka a hegy meredek, kúpos alakjának és a kitörések lefolyásának is.

Ha képzeletben átfúrnánk az Etna több kilométer vastag vulkáni összletét, akkor érdekes megállapítást tehetnénk: láva és vulkáni törmelék rétegei váltakoznának egymással. Az ilyen vegyes típusú vulkánokat rétegvulkánoknak, vagy más néven sztratovulkánoknak nevezzük. Az ilyen típusú vulkánoknál a kitörés jellege időben változik: bizonyos szakaszban a kráterből kiömlő lávát produkálnak egy csendesebb működés során, míg ezt egy hevesebb, robbanásos működés váltja fel, amely során ún. piroklasztikus kőzetek keletkeznek. És az egész kezdődik elölről…

Az Etna fő kráteréből csak ritkán buggyan ki láva, az inkább a felépítmény oldalán keletkező repedéseken át távozik, ahol ún. parazitakráterek jönnek létre (kb. 200 parazitakráter van az Etnán). A most zajló kitörések során pompás lávaszökőkutak spiccelnek a magasba, amelyet a lávába zárt gázbuborékok szétpukkanása okozza. Ezt a látványt a telihold csak fokozta, amely a kitörés színpadias hátterét adta.

Az előzőek után mégis kijelenthetjük, hogy az Etna nem tartozik a legpusztítóbb kitöréseket produkáló vulkánok közé. A történelmi idők feljegyzéseiből az derül ki, hogy az elmúlt kétezer évben 77 csak ember életét követelte.

Az Etna a jó megközelíthetősége, a biztonságos megfigyelési lehetőségei és a pompázatos látványa miatt ma is a turisták egyik kedvelt célpontja. Útra fel!