Júliusi verőfény köszönti az iskolát nyitó gondnokot. A nap már órák óta fűti a Deák utcát, amikor a Békéscsabai Vásárhelyi Pál Szakközépiskola hét órakor kinyit. A tanév során ilyenkor már sok bejárós diák az épületben van, megérkezett a busz, a vonat. Most egy se, hiszen vakáció van. A szorgos vízműsök talán épp diákmunkára készülnek, mások tervezik a napi strandbeosztást, megint mások még alszanak.

A tanárok is most töltik a nyári szabadságukat. Sokan vannak távol Békéscsabától, vízparton, külföldön. Két kollégánk dolgozik most Amerikában, többen turistáskodnak Európa országaiban, van aki kajaktúrán vesz részt.

A nyár a pihenés ideje, ki kell használni. A Vízmű élete ennek megfelelően csendes ilyenkor, de mégsem eseménytelen. Az iskola technikai munkatársai kihasználják szünetet, takarítanak, festenek, javítják a bútorokat és a zárakat. Van mit javítani, az év során minden használódik, kopik; s van, ami fokozott igénybevételnek van kitéve.
Nyolc után megjelennek az első látogatók is. Szerdán - az ügyelet munkarendjéhez alkalmazkodva - többen jönnek: iskolalátogatási igazolást kérnek, hozzák a gyakorlat teljesítéséről szóló igazolást, javítóvizsgára, korrepetálásra jelentkeznek, de van olyan is, akinek már hiányoznak a társak, a tanárok, az iskola. Aztán befut a postás is a csekély számú küldeménnyel. Az irodákban mindig talál egy-egy embert, aki átveszi azokat, aztán fel is dolgozza őket.
Máskor szinte elképzelhetetlen: iskola diákok és tanárok nélkül. Most ez a valóság. Minden működik, mégis egészen más most itt minden, mint amit megszoktunk. Szerencsére ez csak átmeneti. Egyre többen számolják a viszontlátásig hátralévő napokat. Most még sok nap van, használjátok ki, de egy hónap múlva visszavárunk mindenkit. A kíváncsiaknak és hiányérzettel küszködőknek közreadunk néhány friss nyári fotót.