Felkaptam a fejemet, amikor a tévében a híres, 189. balatonfüredi Anna-bálon a szépségkirálynő jelöltek bevonulását közvetítették. A lányok gyönyörű estélyi ruhában az öltönyös párjukba karolva sétáltak a zsűri és a szavazó közönség előtt. Egyszer csak ismerős arcot véltem felfedezni a fiúk között: Lehet, hogy ő az? Nem, az nem létezik. De bizony, ő volt: Csete Márk (14. Df) és az ő szépséges kedvese Gyuláról. Rögtön éreztem: ezt meg kell írnom.
Az idei Anna-bál egyik védnöke Gyula város polgármestere volt, aki meghívhatott a bálba négy versenyzőt a kísérőjével. A kiválasztottak közé bekerült a közgés Torma Réka is, aki barátját, Márkot vitte magával. A belépődíj és a vacsora 65 000 Ft-ba került (italfogyasztás nélkül), de a meghívottaknak természetesen nem kellett fizetni.

A bálon belépéskor minden hölgy kap a nyakába egy sorszámozott herendi porcelánszívet. Egy szakmai zsűri egész este figyeli a hölgyeket, majd kiválasztja azt a 15 versenyzőt, akikre a számuk alapján lehet szavazni. A zsűrinek nagyon tetszett Réka, beválasztották a legszebb lányok közé. Márk természetesen nagyon büszke volt a párjára.
A döntésnél elsősorban a szépség számított, de fontos volt a megjelenés, a viselkedés, a beszéd, a kisugárzás. Egész este árgus szemekkel figyelték a párokat; ez főleg a vacsora elfogyasztása közben volt fárasztó. A finom fogások némelyikét felismerni is nehéz volt, nemhogy kulturáltan megenni. De Márkék derekasan helytálltak, és az egész este csodálatos volt. A hangulat, az elegáns vendégek, a kísérőprogramok és persze Réka sikere.
A mi Márkunknak az érettségi után a balatonfüredi Anna-bál volt a nagybetűs felnőtt élet első komoly élménye.