2012. szeptember 9. Budapest, a félmaraton napja. Rajt kilenc órakor. 2 óra 12 perc 18 másodperc futás. Csak futottam, futottam és jó volt. A gondolat, futás közben jött: Mi lenne, ha egy hónap múlva nekivágnék a maratonnak?

Elkezdődött a felkészülés. Egy hónap alatt kb. 130 km-t futottam. Felkészültem, gondoltam. 2012. október 6. utazás Budapestre. A tésztaparty napja. Tanácsadóimra (már futottak maratont) hallgatva a futás előtti napon tésztát ettem tésztával, szénhidrát napot kell tartani, mondták. A szervezők is gondoskodtak rólunk, hiszen ezért volt 56-osok terén a party. Túrós tészta tésztával.

2012. október 7. kilenc óra harminc perc rajt. Közel 3700 maratont lefutni vágyó indult el. A fővárost ellepték a futók. Az elől rajtolók már az Andrássy utat letudták, a hátsók még a Hősök terén tartottak. Mindenki lelkes és fáradhatatlan volt. A frissítő állomásokon futva ittunk, ettünk. Az igazság valóban abban van, hogy a maratonnak nem a felénél van a fele, hanem 30 kilométernél. A 21. kilométernél furcsa volt, hogy négy éve még ekkora táv jelentett kihívást, most meg „lazán” átfutottam rajta 2 óra 10 perces idővel. A 30 km-hez a Szabadság híd elején értünk. A frissítő állomásokon már sétáltunk, nyugodt ivás (víz, sportital, kóla) és evés (banán, szőlőcukor); elfáradt a társaság. Ja, és közben az első már beért célba, nekünk még most jött a java. Kb. 35. km után már bizony belesétáltam. Talán nem is az izomfájdalom volt az oka (az sem volt semmi), hanem a vércukorszint csökkenés. Így szépen a gyaloglást és a futást váltogatva valahogy eljutottam a 40. km-ig. Már 4,5 órája futottam. Még egy órám volt, hogy beérjek (5,5 óra a szintidő), de ahogy közeledett a cél és feltűnt a Hősök tere újra lelkesedtem, mintha belém szállt volna az a kis erő, ami még meg volt bennem a 26. km-nél, és elkezdtem futni. Megkerülve a teret beértem a célba. Megcsináltam! 4 óra 56 perc 40 másodperc. Nagyszerű élmény volt, van, lesz.

Tíz nap múlva újra futottam (elmúlt az izomláz) igaz, most csak 8 km-t. Ne feledjék emberek: a láb mindig kéznél van!

Subasicz Imréné (mat.-fiz. tanár)