Lehet hogy igen; de biztos, hogy nagyon nem vagyunk még megijedve, mert minden törekvés ellenére a tempó „lagymatag”. Én aki már hetedik éve részese vagyok a felkészítésnek, elmondhatom, hogy az április az igen! Az ám a valami! A tempó még márciusban is bőven átlag feletti, de az október és a november az „sétagalopp”.

Nekem mint felkészítő tanárnak borzasztóan sokat kell „nógatnom” csemetéimet, hogy egyáltalán elviselhető mértékben haladjunk. (Viszontválasz: „jó lesz már, hagyjuk abba!” Talán hamarabb, mint ahogy elkezdtük? Ez szerintem időparadoxon, a mai fizikai tudásunk szerint lehetetlen.)

Írhatnám azt, hogy kiváló ütemben haladunk a maximális tudás felé, de a valóság az, hogy szép lassan kezdtünk bele. Azért nagyon remélem hogy az „affinitás” folyamatosan növekedni fog, és a tudásszomj előtérbe kerül. Azonban, ha jobban belegondolok, mégis látható, hogy van már eredmény. Első kép: hozzuk rendbe a területet vidáman, mosolyogva, hogy a gyakorlást a valóságban örömmel el tudjuk kezdeni. Második kép: fektessük le a csatornát szakszerűen, a szabályok szerint, mert a víz felfelé biztosan nem folyik. Harmadik kép: jó lesz? Naná, ezen a víz biztosan el fog folyni ahova kell. Negyedik kép: „a burkolat kiváló, meg vagyok magammal elégedve”. Bár úgy tűnik elégedetlen vagyok, de „igen” (a cím kérdésére): haladunk a cél felé, és vitathatatlanul készülünk a technikusi vizsgára.

Békéscsaba, 2012. november

Krajcsó László (14. A ofő)