Már középiskolásnak lenni sem könnyű. Szerencsésnek mondhatja magát, akinek volt egy tartalmas, jó gyerekkora, de a középiskola már olyan időszak, ahol igen komoly dolgokon kellene elgondolkodniuk a fiataloknak. Kellene, mert persze nincsenek illúzióim, legalább két okból nem jár a jövőn a középiskolás ész. Az egyik, hogy még túl közeli élmény a gyerekkor, és túl távoli az önálló felnőtt lét, így inkább a barátokkal való lézengés, vásárlás, lan party, bulizás élvez prioritást, semmint az, hogy hogyan fogja megtalálni a hivatását, milyen irányba képezze magát és hogyan kezdjen szakmai karriert építeni, aminek az eredménye az anyagi és magánéletbeli függetlenség és a szellemi kiteljesedés lehet. A másik ok, hogy egyszerűen nem is lehetséges. A középiskola a személyiségfejlődés olyan szakaszában éri az embert, amikor még számtalan ismeret iránt érdeklődünk és fogékonyak vagyunk az újra; szó szerint hétről hétre, hónapról hónapra tud változni izgalmunk tárgya. És ez így van rendjén, ez így egészséges. Emiatt sok esetben nehezen is várható el még egy 18 éves érettségizőtől is, hogy halálpontosan célozza be, merre akar haladni az életben, és garantálja, hogy a következő legalább 3 évben kitart majd elhatározása mellett és érdeklődése nem fog a világ egy másik területe irányába tolódni.

Nehéz ügy. Megértek mindenkit, aki igyekszik könnyíteni a terheken és mondjuk egy előrehozott érettségivel legalább ennyit levenni a saját válláról tizenegyedikben. Erre jelenleg informatikából és idegen nyelvből van lehetősége mindenkinek. Az előrehozott érettségi viszont egyáltalán nem jelent minden esetben tehermentesítést, érdemes jól meggondolni. Érdekes módon ebben az esetben kevesen követik a fiatalokra olyan jellemző "carpe diem" elvét. Ugyanis az előrehozott érettséginek is csak akkor van értelme, és csak akkor jelent segítséget, ha valakinek nincsenek problémái azzal, hogy kiváló eredményeket produkáljon 11. év végén. Ebben az esetben nyugodtan vállra lehet venni még egy nyelvi vagy informatikai érettségit, mert nem fog ártani. Viszont sok másik esetben meg érdemesebb inkább a "mának élni" és koncentrálni arra, hogy év végén legalább valami értékelhetőt tegyünk le az asztalra az alap tantárgyakból, hiszen ezzel is sokat tudunk önmagunkon segíteni, ami majd a felvételi pontszámokon vissza is köszön.

Az előrehozott érettségi "terhét" tehát mindenkinek okosan kell vállalnia. Mindenki más képességekkel rendelkezik, más ütemben tanul, más tempót diktál a saját életében. Végig kell gondolni, mivel nyerünk többet, plusz feladat vállalásával vagy a kötelező teljesítésével. Aki az előbbi mellett dönt, az ne habozzon, jelentkezzen előrehozott érettségire, aki pedig az utóbbit választja, minden erejével igyekezzen a teljesítményén javítani, és gondoljon arra, hogy szintén bölcs döntést hozott önmaga boldogulása érdekében.

Lőrinczy Árpád