Minden ember életében eljönnek azok a pillanatok, amikor megváltozik körülötte a világ. Mondhatnánk azt, hogy a szalagavató az én életemben ezen sorsfordító események közé tartozik. Eleinte kételkedtem ennek jelentőségében, hiszen ez a kis kék szalag számomra nem jelentett sokat. Enélkül is tudtam, hogy vízműs vagyok, nem volt szükségem bizonyítékra.

Ennek ellenére, a 12. év elején az első osztályfőnöki órákon már szóba is került ez az esemény. Kezdetben nem szembesültem a jelentőségével, hogy milyen hamar elérjük ezt az időpontot, de az első pár hónap után el kellett kezdenünk a felkészülést. Hiszen mindenki tudja, hogy a végzős osztályok nemcsak osztálytánccal, de keringővel is készülnek, mind a fiatalabbak, mind a tanárok, de legfőképpen a szülők és barátok számára.

Minden osztály a maga módján készült fel, míg a D-sek, és az E-sek Botta Tibor tanár urat, az A osztály Veres Pétert (14. A), én Burány Árpád barátomat hívtam az osztályom megsegítésére. A keringő betanítására Endrődi Mónika tanárnő forradalmi megoldásaként került az életünkbe Gulyás Miklós személye. Mondhatnám, hogy remek mozdulatokat leshettünk el tőlük, de mindannyian hozzájárultak a nevelésünkhöz is. Olyan dolgokat tanulhattunk tőlük, mint a fegyelemmel vegyes szórakozás, az erkölcs, és a büszkeség.

Nem fogtuk fel, de repültek az órák, napok, hónapok teltek el. S lám, eljött a szalagavató napja. Mindenkit elfogott a lázas készülődés, a pánik, nem értettem miért. Ezt csak azután értettem, miután igazgató úr, Enikő, és Péter előadták ünnepi beszédeiket. A pillanat amelyre mindenki várt elérkezett, elhangzottak a nevek, és a piros párnáról a kis kék szalagok az osztályfőnökök segítségével gazdára találtak. Felnőttünk, mondhatnám, de még nem! Még várt ránk a zavarok zavara, számot kellett adnunk tánctudásunkról, bemutatni a keringők keringőjét, és azt a szórakoztató táncot, amit minden osztály a maga egységes képére formált.

Másnap reggel sokak fejfájásával ellentétben én a képek milliárdjával szembesültem, és persze azzal, hogy mindenki más szemmel tekint rám az utcán. Legszívesebben megkérdeztem volna, hogy miért néznek rám olyan furcsán, de aztán megláttam a kék szalagot, egy ismerős arccal, és a következő felirattal „Vásárhelyi Pál Szakközépiskola és Kollégium 2009-2013”. Minden világos lett, végzős vagyok, megannyi diákkal együtt. Hamarosan elérkezik a rém, amivel mindenki ijesztget, két hónap és elérkezik az érettségi, és hamarosan kilépünk a nagybetűs Életbe.

A szalagavatón készült képek a képtárban >>>