A Vízműs hagyományokhoz híven, idén is megrendezésre került a kilencedikesek beavatási szertartása, a Vízműs gólyabál. Az idősebbek és a végzősök évek óta így bizonyosodnak meg arról, hogy kilencedikesek méltó utódaik lesznek az elkövetkezendő évek során.

Az új tanulóknak talán éppen csak sikerült beilleszkedni, hiszen a szeptemberben megkezdődött tanév meglehetősen új volt számukra. Az ismeretlen környezet, ismeretlen arcok, de ezen idő alatt feloldódtak és új barátságok köttetek, megismerték tanáraikat és megírták az első dolgozatokat.

Mindezen dolgok viszont nem elegendőek ahhoz, hogy valakiből igazi vízműs legyen, hogy elmondhassa magáról: igen, én már ide tartozom. A beavatási ceremónia, a gólyabál teszi végső próba elé az ifjú diákok leleményességét, problémamegoldó készségét és állóképességét.

Izgalmas feladatok, vicces szituációk és nevetéstől könnyes arcok jellemezték azt a délutánt a díszteremben, ahol együtt zsűriztem a többi tanárral, Körmendi Mária tanárnővel és Rajnai Endre tanár úrral. A szokásokhoz híven két diák is a zsűriben foglalhatott helyet: Csizmadia Szonja diák-alpolgármester és Berg Viktor a rendező osztályból.

A feladatok után következett a vízműs eskü, illetve a szintén hagyományos, egyedi és meglehetősen sajátos receptúra alapján készült, országszerte híressé vált gólyalötty. Jelképesen ez szentesíti a vízműs esküt, s a gólyák ezzel lettek teljes jogú tagjai a Vízmű közösségének.

Az eredményhirdetés az idén a 9. B volt a legügyesebb. Az első helyezett osztály egy nagyon finom tortát falhatott be.

No, de elég a beszédből, innentől beszéljenek helyettem a képek!

Dina Gáborné