A közelmúltban a vízügyi és vízépítő technikusokkal tanulmányi kiránduláson vettünk részt. Elkísért minket Martinák Judit tanárnő, Hankó András, és Gugyela Norbert tanár úr is.

Kirándulásunk első helyszíne az Alföldvíz Zrt. Kígyósi telephelye volt. Kiss Béla telephelyvezető körbevezetett minket. Megnéztünk egy 1963-ban épült, és üzembe helyezett kutat, illetve a víz kitermelésére szolgáló szivattyúkat, valamint a vízfertőtlenítéshez szükséges klórgáz palackokat. A víztározók a megtekintése után, a vízszállítás módjáról, illetve a rendszernek a számítógép által történő irányításáról kaptunk tájékoztatást.

A telephelyen lévő vízbázis határérték feletti arzéntartalma miatt, egy víztisztító rendszert is ki kellett építeni, ezt azonban nem használják, mivel működtetése költségesebb, mint más vízbázisról szállítani a vizet. Ezért szinte új állapotban szemlélhettük meg az arzénmentesítő szűrőket, ülepítőket. Megtekinthettünk, egy új technológiát is, a geotermikus energiával történő fűtést. Ennek lényege, hogy a víz hőenergiáját használják fel fűtésre, ezzel harmadára csökkenthető a fűtési költség.

Folytatásként, ellátogattunk a gyulai rádiós múzeumba. Tárlatvezetőnk Blasits Nándor rádiós szakértő volt, aki egész életét a rádiózásban töltötte. Megtudtuk, hogy a közszolgálati rádiózás az 1924-25-ben indult be. Ekkoriban kezdtek el egyre több rádióantennát építeni. Eleinte a hangszóró külön volt a rádiótól, amiket csatlakoztatni lehetett egymáshoz, majd a 30-as évektől, ezek már egy készülékben helyezkedtek el. Akkoriban a rádiók külsőre a bútorokhoz hasonlítottak. A világvevőkkel sok távoli, külföldi, vagy akár a földrészen kívülről jövő adást is lehetett hallgatni.

A hatvanas évek végétől a részegységek (vevő, erősítő, kiegészítők) önálló, variálható elemeket alkottak; a hangszórók ismét külön dobozba, a hangfalakba kerültek; a régi lámpás-csöves rádiókat pedig felváltotta a korszerű elektronika.