Lipták Ádám 10. A osztályos tanuló. Igazi egyéniség, aki sok különleges dologért lelkesedik. Ő mesélt nekünk magáról.

        ‐ Meglepő fordulat után ma már útépítőnek tanulsz. Meséld el nekünk a történetet!

        ‐ Már 7. osztályos korom óta gyűjtöm az ásványokat. Hat darabbal indult a gyűjteményem, ma már több mint ezer ásványom van a szekrényekben. A családdal szoktunk járni túrázni, közben van időnk „keresgélni” is. Hoztunk haza már Erdélyből is több értékes darabot. A hobbimból kiindulva úgy gondoltam, hogy geológiát szeretnék tanulni. 9. osztály végén dönteni kellett. Az utolsó percig úgy volt, hogy D osztályos szeretnék lenni, de a jelentkezési lap leadásának napján mégis az útépítés mellett döntöttem. Apukám és bátyám is építészeti cégnél dolgozik, én is szeretném folytatni ezt a fajta munkát. Azóta is szívesen tanulmányozom a beton szerkezetét a szakmai órákon.

‐ Van más hobbid is az ásványgyűjtés mellett?

        ‐ Igen, bár az nem nevezhető csupán hobbinak. Nagyon szeretek verseket olvasni és szavalni is. Már kiskoromban felfigyeltek a tehetségemre, az általános iskola befejezéséig minden városi versmondó versenyt megnyertem Békésen. Az a szerencsém, hogyha elolvasok egy verset, akkor azt nagyon gyorsan vissza tudom mondani. Hogy gyorsabban meg tudjak tanulni egy művet, el is szoktam játszani a tartalmát. Így könnyebben rögzül a szöveg és a hangsúlyozásom is illeni fog a mondanivalóhoz.

Tagja vagyok Békésen a Versszeretők Klubjának is. A találkozókon mindenki mond egy verset, közösen csodáljuk az irodalom szépségét.

Ha választanom kell verset, akkor biztos olyat választok, ami a hazafiasságról szól. A kedvenc költőm többek között Arany János.

        ‐ A karácsonyi ünnepségen is hallhattunk téged szavalni, nagyon ügyes voltál. Mit tervezel a jövőre?

‐ Szeretnék minél jobban teljesíteni a tanulásban, utána pedig dolgozni. A versmondást sem szeretném abbahagyni, hiszen a művészetből még több energiát tudok gyűjteni a munkához.

 Gratulálunk, és további sok sikert kívánunk!