Szeptember elseje 9 óra. Évnyitó. Állok kezemben az osztálynévsorral, és várom, hogy a papíron lévő nevekhez arcok társuljanak. Kíváncsian nézem a még rendezetlenül álldogáló új diákokat. Vajon ki lesz az „enyém”. Persze Ők még izgatottabban várják az osztályfőnököt, és az új osztálytársakat.
Várakozás közben emlékek jönnek elő. Ötödször állok itt. Az első osztályomból többen már totyogó gyerekeik képeit osztják meg a közösségi oldalakon. A második csapat is már munkahelyéről, esküvőjéről számol be. A harmadik többsége még az egyetemet, főiskolát járja, vagy éppen fejezi be.

Az utolsó „gyerekeim” még ott állnak az udvar másik felén, az utolsó technikusi évet kezdik, új „szakmai” osztályfőnökük irányításával. Szokatlan érzés, hogy már nem én állok mellettük.
Elhangzanak a névsorok, majd hivatalosan is elkezdődik az új tanév. Elindulunk befelé. Lassan megtelik a 31-es terem. Néhány szülő, nagyszülő még lelki támaszt nyújt az újoncoknak. Tíz órától két osztályfőnöki óra, már családtagok nélkül. Órarend, tanárok, tantermek, adatlap kitöltés, iskolalátogatási igazolás, menzajelentkezés, ülésrend, próbálom megjegyezni a neveket. Első benyomások. Munkabiztonsági és tűzvédelmi oktatás. A papírt mindenkinek alá kell írni. Először tizenhat név, majd miután emelt hangon szólok, hogy mindenki írja alá, harminchárom aláírást számolok össze. Az osztály jelenlévő tagjainak száma 29! Sebaj, holnap újra megpróbáljuk. Órák, majd itt az első nap vége. Indulás hazafelé. Vajon mit mesélnek majd a szüleiknek?
Holnap újra találkozunk. Milyen közösségé válnak? Hogyan alakul a sorsuk? Még nem tudom, de drukkolok az új generációnak! 9. B-sek köszöntelek Titeket a vízműsök között!