Száz éve annak, hogy kitört az első világháború.  Szomorúan gondolunk vissza erre a történelmi eseményre. Számos megemlékezés zajlott már Békéscsabán ebből az alkalomból. Jeles történészek és színészek látogattak el városunkba, hogy előadásuk révén pontosabban megismerjük az eseményeket, érzelmileg is átélhessük a történteket. A szervezők célja, hogy a város diákságát is minél jobban bevonják az emlékezésbe.

Két jeles színész érkezett iskolánkba az őszi szünet előtti héten. A díszterem hamar megtelt kilencedikesekkel, mindenki kíváncsian várta az előadást. Nem hétköznapi produkciót láthattunk. Azt hinné az ember, hogy egy színészi előadás csak díszletekkel együtt lehet hatásos. Pedig ez nem így van. A háttérben csak egy kabátot és egy régi koffert láthattunk.  Korabeli újságokból vett cikkekkel indult az előadás, majd szívszorító szavalatok következtek. Elhangzott többek között Gyóni Géza Csak egy éjszakára című verse. A sorokból pontosan kiderült, hogy milyen borzalmakat él át egy katona a fronton. Az előadás közben óvatosan körbenéztem a teremben. Meghatottság áradt minden arcról. Könnyeimmel küszködtem, mikor a műsor végén felcsendült Dsida Jenő Psalmus Hungaricus című műve. A refrén így hangzik:

„ Epévé változzék a víz, mit lenyelek,
   ha téged elfelejtelek!
   Nyelvemen izzó vasszeget
   üssenek át,
   mikor nem téged emleget!
   Húnyjon ki két szemem világa,
    mikor nem rád tekint,
    népem, te szent, te kárhozott, te drága!”

E vers révén még inkább megerősödött bennem a gondolat, hogy milyen fontos a magyar nemzethez való tartozás, főleg olyan helyzetben, amikor a harcokban emberek ezrei vesztik életüket.