Egész nyáron vártam, hogy szeptember eleje legyen, hogy végre álmaim iskolájába járhassak. Amikor elérkezett a nap, görcsösen léptem be az iskola kapuján. Felsétáltam a lépcsőn, majd beléptem az aulába. Láttam a sok vidám, ugyanakkor némi szorongást eláruló arcú sulikezdőt. El is felejtettem, hogy én is mennyire izgulok. Hirtelen azon kezdtem el gondolkodni, kik lesznek az osztálytársaim a várakozó diákok közül. Hamarosan kiderült…

Az első nap első órája volt a legnehezebb, utána egyre jobb volt. Megismertem az osztálytársaimat, a tanáraimat, a vízműs életet. Lassan kezdtem beleszokni a pörgésbe. De akkor nem tűnt minden ilyen egyszerűnek, mint most visszatekintve. Sok buktató volt, rengeteg nehézség, de sikerült ezeken túljutni. Remekül érzem magam a Vízműben, megszerettem az iskolába járást. 

Sok most 8. osztályos pályaválasztó ismerősömnek meséltem álmaim iskolájáról – ami mára valóság lett. Úgy tudom, úgy érzem felkeltettem a figyelmüket a Vízmű iránt, és sokan ezt az iskolát pályázzák meg először. Remélem, nekik is ilyen jó élménydús beilleszkedésük lesz, mint nekem.