Hamarosan András nap – november 30. Kinek vagy miért fontos ez? Fontos egyáltalán? Ha van András nevű ismerősünk, azt gondolom: mindenképpen, legalábbis egy köszöntő mondat erejéig. Ez lenne az igazi ok, amiért ez a cikk most megszületik? Valóban fontosabb lenne erre a napra pusztán a köszöntés szempontjából felhívni a figyelmet, mint az összes többi névnapra? Nem. Az igazi válasz az, hogy november 30-án hitünktől függően és függetlenül, adventi időszakba lépünk.

Mit jelent az advent? Mit nevezünk adventi időszaknak?

Maga a szó latin eredetű, jelentése: eljövetel, megérkezés és az ,,adventus Domini"- az Úr eljövetele - kifejezésből származik.

A karácsony előtti negyedik vasárnaptól, Szent András apostol napjához legközelebb eső vasárnaptól kezdődő időszakot jelöli, amely általában november 27. és december 3. közé, az idén éppen november 30-ra esik, és négy héten keresztül tart. Ez a keresztényeknek Jézus születésnapjára történő várakozás, míg másoknak pusztán a karácsonyra való előkészület ideje. Mindegyikben közös azonban a belső, lelki várakozás és a külső készülődés. Ekkor feldíszítjük otthonunkat, beszerezzük, vagy saját kezűleg elkészítjük az ajándékokat, és felhívjuk a rég nem látott szeretteinket.

Az időszak legfontosabb szimbóluma az adventi koszorú.

Honnan származik? Mit jelképez?

Maga a koszorú ősi szimbólum, északi népektől ered, és eredetileg fűzfavesszőből fonták és örökzölddel vonták be. A köralak még ma is az örökkévalóságot, a világ végtelenségét jelképezi. A zöld szín, az örökzöld növények az örök megújulás reményét szimbolizálják.

A mostanihoz jobban hasonlító adventi koszorú a 19. században jött divatba. Az ötlet egy XIX. századi, Johann Heinrich Wichern nevezetű hamburgi protestáns lelkésztől származik. Úgy próbálta ugyanis a gondjaira bízott gyermekeket felkészíteni a várakozásra, karácsonyig múlatni az időt az általa alapított gyermekotthonban, hogy egy hatalmas fából készült, feldíszített karikát, koszorút függesztett fel a plafonra, amelybe 24 adventi gyertyát állított. Minden nap felolvasással, énekléssel és egy-egy gyertya meggyújtásával készültek karácsonyra. Mire elérkezett az ünnep, fényárban úszott az egész intézet. A szokás hamar elterjedt, de a gyertyák száma 1860-ra négyre redukálódott. A fakarikát felváltotta a fenyőkoszorú, melynek asztali változata lehetővé tette, hogy még inkább elterjedjen katolikus családok körében. Igaz azonban, hogy ez csak a huszadik századra lett általános dolog, Magyarországon pedig csak a második világháború után.

Manapság sokan saját kezűleg készítik el ezt a jelképet, így még inkább részeseivé válnak az ünnepi hangulatnak. 

Általában természetesnek vesszük, hogy karácsony előtt négy héttel meggyújtjuk az első gyertyát, majd sorban vasárnaponként a maradék hármat is.

Mit jelentenek a gyertyák?

Vannak, akiknek Jézus eljövetelét, de hozhat melegséget a téli éjszakában, jelképezheti a négy évszakot, a négy evangélistát, a négy adventi hetet, de akár még a Malakiás próféta és a Krisztus születése között eltelt négy évszázadnyi időt is. Sokak szerint egy-egy gyertya a hit, a remény, a szeretet, az öröm szimbóluma.

            Bármit is jelentenek, minden újabb gyertya meggyújtásával egyre közelebb kerülünk a karácsonyhoz, és advent utolsó vasárnapján mind a négy gyertya egyszerre tölti meg az otthonokat fénnyel.

Advent első vasárnapjának gyertyagyújtása a hithez kapcsolódik. Ekkor érdemes végiggondolni, hogy miben, mikben hiszünk, s hogy hiszünk-e egyáltalán, vagy pusztán kiüresedett rítusként gyújtjuk meg az adventi koszorú gyertyáit. Hiszünk-e abban, hogy van egy felsőbb erő? Mit ünneplünk karácsonykor? A kis Jézust? A szeretetet? A fenyőfákat? Az ajándékozást? A vásárlást? A családot?

A válasz talán az első gyertya fogalmával összhangban adható meg leginkább: Mindenki várakozzon és készülődjön az ünnepre hite szerint!