Lánczi Máté 9. A osztályos tanulóval beszélgettünk arról, hogy miért fontos számára a zene, milyen élményeket jelent zenekari tagnak lenni, s hogy mennyi izgalommal jár egy fellépés.

- Milyen hangszeren játszol?

- Klarinéton kezdtem el tanulni 10 éves koromban és közben nagyon megszerettem.

- Miért éppen ez tetszett meg?

- Nem tudnám pontosan megmondani. Amikor negyedikes voltam, akkor indult az általános iskolámban Csökmőn a zenetanítás, délutáni szakkör keretében. Lehetett választani még zongorát, harsonát vagy trombitát is, de valahogy nekem a klarinét volt a legszimpatikusabb.

- Gondolom, sok munkát igényel, mire végre sikerül tisztességesen megszólaltatni ezt a hangszert.

- Igen, beletelik néhány hónapba. Heti két alkalommal jártam zeneórára, és azon kívül még szükség van legalább napi egy óra otthoni gyakorlásra is.

- Most kollégista vagy, van lehetőséged gyakorolni?

- Tulajdonképpen itt is eljárhatnék a zeneiskolába, de úgy döntöttem, nem teszem, mivel a félévi eredményeim gyengébbek lesznek a nyolcadik év véginél. Inkább a tanulással szeretnék foglalkozni és csak hétvégenként megyek el otthon a zenekari próbákra.

- Melyik zenekarban játszol?

- Csökmői Tücsökzenekar a neve, és 2013 szeptembere óta vagyok a tagja.

- Mesélj róla!

- Ez egy fúvós zenekar, 21 tagból, főként gyerekekből áll. Már van „egyenpólónk” is, és nagyon jó az összetartás közöttünk. Fellépések előtt rettenetesen izgul mindenki, de a sok gyakorlás miatt nem jellemző, hogy nagyokat hibáznánk. A karmesterünk Gál István, akit nagyon kedvelünk, mert szigorú a próbákon, ugyanakkor vicces is.

- Gyakran vesztek részt, fellépéseken versenyeken?

- Igen, például a ZENIT-en (Zenei Ifjúsági Találkozó), amelyet a Csaba Gyöngye Kulturális Központ rendezett meg a nyáron. Itt gyermekzenekari nívódíjat kaptunk.

- Gratulálok. Van kedvenc zenedarabod?

- A Tell Vilmos nyitány, mert olyan vidám és dinamikus, de szoktunk játszani a Reszkessetek betörők c. film zenéjéből is, amit szintén kedvelek.

- Meddig szeretnéd folytatni a zenélést?

- Amíg csak lesz rá lehetőségem. Mindig…